Árnyéklovag

Vidra Szabó Ferenc, a Könyvtári Intézet volt munkatársa Árnyéklovag című első regénye egy mintegy hatvan évet átfogó életívet rajzol fel. A részben önéletrajzi ihletésű, de természetesen fiktív elemeket is tartalmazó, vékonyka kötet egy meleg férfi, az Elemér névre keresztelt íróképmás életének fontosabb állomásait villantja fel: a családi hátteret, a gyermekéveket, a felnőtté válás megpróbáltatásait, az írói szárnypróbálgatásokat, a szexualitás felfedezését, a melegség felvállalását és azon személyeket, akik fontos szerepet töltöttek be életében. A regény középpontjában Elemér kapcsolatai állnak: Márió, aki elárulja őt, mikor börtönbe küldik, többek között "természet elleni fajtalanság" miatt; az intézetis Korsós Sanyi, a maga piros melegítőnadrágjában; Tamás, a fiatal pap, az "első látásra szerelem", aki férfiakkal fekszik le, de Isten ennek ellenére szereti őt; és persze Béni, a vidékről jött fiatal roma fiú, aki úgy érzi: férfitestbe született lány, s aki őszintén szerelmes Elemérbe. Mindeközben megismerhetjük az elmúlt évtizedek tipikus élethelyzeteit is: a melegek rejtőzködését, a rendszerváltás előtti "föld alatt" zajló életet ugyanúgy, mint a melegmozgalom kezdeti lépéseit. "Olyan ismerősen nyomasztó világ képe került ki Vidra Szabó Ferenc tolla alól, amit ha fényképben akarnánk megjeleníteni, akkor az egy gyönyörű, karcos fekete-fehér szociofotó lenne. Ám ez a mi valaha volt keserédes szocializmusunk mély buzizásra hangolt valósága mégsem reflektálatlan, sőt, a regény belső történeteinek felvillanó színei enyhítik paranoiánkat. De miért is kellene nekünk félni a saját múltunktól? Például, mert az aktuális jelenidő szereti szőnyeg alá söpörni azokat a hétköznapi érzéseket, amik nem felelnek meg az elvárásainak? Vagy netán szégyellnünk kellene, hogy néha mi is boldogok voltunk? Hát, igen, ilyenek voltunk. Sőt, meg még ilyenebbek/olyanabbak. Végre elkezdte valaki írni (megírni) a magyarországi közelmúltat! Mert lássuk be, hogy hazánkban igencsak kis számban lelhetők fel olyan, a szexuális identitást pontosan a megfelelő társadalmi térbe helyező munkák, hogy ezek hiánya már-már fizikai fájdalmat okozott. A "homoszexuális - meleg - buzi" kifejezések szentháromságot itt igencsak helyesen, a hangulatoknak, a helyzeteknek és a viszonyoknak megfelelően, színre bontottan használja a szerző, aki már csak ezért is dicséretet érdemel. Megrendülten kell tudomásul vennünk: megszületett az első magyar "buziregény", amit bízvást helyezhetünk a kirakatba, mert biztosak lehetünk abban, hogy nem osztatlan lesz az elismerés, illetve nagyon sokan finnyáskodva kérdezik majd: kit érdekel az ilyesmi? Miért kell erről írni? A válasz végtelenül egyszerű, mint ahogy a hegymászó reagál hasonló kérésre. Mert ott van előttünk (a hegy és/illetve a feladat)! Az író előtt ott volt a lassan múló idő tagolatlan félhomálya, és ő megírta ezt az olvasatát. Még sok ilyen szöveget/olvasatot!" Pálfi Balázs