A ​Faith No More képes testamentuma

A ​Faith No Man nevű együttes romjain alakult, azóta már zenei sarokkőnek számító Faith No More hőskorszaka 1982 és 1998 között volt, majd 2009-től újra aktivizálta magát, és jelenleg is húzónévnek, főzenekarnak számít a fesztiválokon – ahova éppen hajlandóak elmenni. A San Franciscó-i banda a hard rockot rappel, heavy metallal és még rengeteg mindennel turbózta fel. A csúcsra második énekesük, Mike Patton egyedülálló hangja és előadásmódja repítette őket. Amikor Patton még csak egy absztinens főiskolás fiú volt, és a gyerekkori haverjaival hülyéskedett a Mr. Bungle nevű együttesében – amit Trey Spruance és Trevor Dunn mellett idén olyan zenészekkel támasztott fel, mint Dave Lombardo és Scott Ian –, nem gondolta volna, hogy pár év múlva egy másik zenekar élén nagy kortyokban issza majd négyezer ember előtt a saját vizeletét egy teniszcipőből, miközben fel-alá rohangál a neves Brixton Academy színpadán. A nyolcvanas évek hajmetaljának vesznie kellett, ezt mindenki tudta. A kérdés csak az volt, melyik vonulat fogja kiirtani? Erre gyorsan megadta a választ Kurt Cobain, aki a Nirvana és az egész grunge-hullám élén megtette a világnak ezt a szívességet. A széleken azonban olyan különleges, nehezen besorolható zenekarok sepregettek, mint a Primus, a Red Hot Chili Peppers, és természetesen a Faith No More. Ezek közös nevezője az, hogy gyakorlatilag bármit képesek beépíteni a szerzeményeikbe, egyik zenei stílustól kalandozva a másikig egy számon belül, anélkül, hogy annak a szerkezete akár csak egy cseppet is meglazulna. Heavy metal, hiphop, new wave, soul, punk, pop, de még közép-keleti népzene is felbukkan a labdák között, amelyekkel a FNM zsonglőrködik. Ráadásul teszik mindezt a lehető legprofibb módon, ami hihetetlen mértékű nyitottságról, tehetségről, intelligenciáról és lazaságról tesz tanúbizonyságot. A Faith No More története pedig szinte üvöltött az után, hogy megrajzolják. A zenekar igaz történetét Dudich Ákos zenei újságíró és fordító szedte össze, a Faith No More basszusgitárosának, Billy Gouldnak a segítségével, az izgalmas, 84 oldalas forgatókönyvet pedig Oravecz Gergely Alfabéta-díjas képregényrajzoló öntötte formába. Fontos LMBT szál: az együttes egyik tagja, Roddy Botum meleg, és az Easy című szám klipjében transzvesztiták is szerepelnek.