Fassbinder, a német film homoszexuális fene- és csodagyereke 30 éve halott

Harminc éve, 1982. június 10-én halt meg a német film egyik meghatározó alakja, "szent szörnyetege", a mindössze 37 évet élt Rainer Werner Fassbinder. A homoszexuális Fassbinder 1945. május 31-én látta meg a napvilágot egy bajor kisvárosban, de születési évének mindig 1946-ot adta meg, hogy a náci diktatúra utáni nemzedékhez számíthassa magát. Művelt polgárcsalád sarja volt, aki szülei válása után megtapasztalta a sehová sem tartozás és a magára hagyatottság szorongató élményét. Hamarosan a "nehezen nevelhető" gyerekek iskolájában találta magát, az elzülléstől a mozi mentette meg. A filmek menekülést jelentettek számára a magány elől, és tudásvágyát is kielégítették.

Fassbinder gyűlölte származását, ezért is festett torzképet a polgárságról filmjeiben, lázadása fejeződött ki slampos öltözetében, nyíltan vállalt homoszexualitásában is. Tanulmányait ugyan elvégezte, de az érettségit már nem tette le, a színház világába vetette magát. 1967-ben találkozott filmjei "múzsájával", Hanna Schygulla színésznővel. A sikertelen filmfőiskolai felvételi után 1968-ban a brechti színjátszást követő társulatot alapított Antitheater néven. Minden hagyományt felrúgó előadásaik sokszor botrányt keltettek, a konzervatív kritika ócsárolta őket, mások az új nemzedék apostolát látták bennük.

1969-ben forgatta első játékfilmjét A szerelem hidegebb, mint a halál címmel. A világhír felé a saját színdarabjából készült A vendégmunkás (Digó) indította, ezt követte legszemélyesebb, egyben legpesszimistább darabja, A dögvész istenei. Az 1971-ben készült, melodramatikus A zöldségkereskedő az "új német film" nyitánya, egyben sokak szerint a háború utáni egyik legjobb német film. Fassbinder legradikálisabb filmje a horror és a szemérmetlenség határát is súroló Amikor tizenhárom hónap volt egy évben. 1974-ben elvállalta a frankfurti Theater am Turm vezetését, de állandósult anyagi és művészeti vitáik miatt egy évad után otthagyta a társulatot.

A háború utáni német történelemről készített filmsorozata a Maria Braun házasságával (1978) indult, ezt követte a Lili Marleen, majd a Lola, amely a Kék angyal-motívumot helyezte a modern korba, a Veronika Voss vágyakozása pedig Sybille Schmitz színésznő életének feldolgozása. Utolsó filmje a halála évében, Jean Genet botrányt kavart regénye nyomán készült Querelle, amelynek fő témája a szexualitás és a gyilkosság. Tévéfilmjei közül a legnagyobb sikert a monumentális, 16 órás, 14-részes Berlin, Alexanderplatz aratta.

Fassbinder a társadalmi értékek miatt megsemmisült emberi kapcsolatokat, az érzelmi és lelki válságot boncolgatta, hősei számára a halál végső menekülés, de egyben kiszolgáltatottságuk bizonyítéka is. Hatásos nőfigurákat alkotott, s bár sokan nőgyűlölőnek tartották, ezt többször visszautasította. A hollywoodi melodrámák elemeit társadalomkritikával és avantgárd technikával vegyítette, az erőszakmentes anarchiát, elsősorban a fantázia anarchiáját hirdette. Művészetét sokan vitatták, gátlástalannak, sőt magamutogatónak is tartották, közömbösen azonban senkit nem hagyott.

A 37 évesen elhunyt rendező félelmetes tempót diktált. Tervét, hogy életművében több film legyen, mint ahány évet él, még túl is teljesítette. Alig tizenhárom év alatt 42 filmet, két tévésorozatot, 24 színpadi darabot és négy hangjátékot rendezett, emellett 36 filmben szerepelt, számos forgatókönyvet írt, filmjeit maga vágta és ő volt producerük is. A magát "filmcsinálónak" nevező Fassbinder két dolgot szeretett volna életében elérni: Oscar-díjat nyerni és a Time címlapjára kerülni, de egyik álma sem valósult meg. 1982. június 10-én kábítószer és altató túladagolása következtében halt meg Münchenben, temetésén kedvenc zenei motívumait játszották.

Az Európai Filmakadémia nevét viselő díját fiatal, eredeti tehetségű elsőfilmes alkotók kaphatják meg, a kitüntetést 2002-ben Pálfi György vehette át első játékfilmjéért, a Hukkléért. Fassbinder halálának idei évfordulója alkalmából számos programsorozatot tartanak Németországban. A berlini Collegium Hungaricum szervezésében életművét hét konferenciából álló programsorozaton tekintik át, Münchenben elsősorban színházi tevékenysége előtt tisztelgő kiállítás nyílt.

MTI