Maradona férficsókjai

Elítéli a melegek megbélyegzését a világ valaha élt egyik legragyogóbb labdarúgója, Diego Maradona, aki ezt bizonyítandó tüntetőleg szájon csókol más férfiakat a nyilvánosság előtt. Ezt már annyira feltűnően csinálja, hogy a szurkolói honlapok csevegőfórumain már azt rebesgetik, talán magának a világbajnok labdarógónak, a háromgyermekes családapának a szexuális beállítottsága is megváltozóban van. Az argentin futballisten legutóbb a világ egyik legkívánatosabb „agglegényével”, Colin Farrell színésszel tapadt össze hosszú, forró csókban.

A jelenleg 47 éves egykori világbajnok – az 1986-ban Mexikóban világbajnoki címet nyerő argentin válogatott csapatkapitánya – még 1995-ben kelt szenvedélyesen a melegek védelmére, amikor Daniel Passarella, az argentin válogatott edzője egy interjúban határozott nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy bevenne-e egy homoszexuális játékost a nemzeti válogatottba.

Maradona, a Boca Juniors klasszisa szenvedélyes védőbeszédet mondott a tolerancia mellett, javasolta, hogy csapata szerződtesse a világ akkori legjobb játékosát, a homoszexualitását nyíltan vállaló holland Ruud Gullitot, és megfogadta, hogy ha Claudio Caniggia egy tőle kapott labdát belő a kapuba, lesmárolja olasz játékostársát. Az argentin futballban bevett szokás, hogy a szurkolók egy-egy gól után arcon csókolják egymást, Maradona azonban tovább ment ennél azzal, hogy a szájon csókolást ígérte. Az 1995 októberében tett fogadalom valóra váltására azonban sokáig csak kevés alkalom kínálkozott, és a csók mindannyiszor olyan röpkének, felületesnek sikerült, hogy nem igazán keltett feltűnést. 1996. július 15-én azonban, amikor a Boca 4:1-re megverte az ősriválist, a River Plate-et egy Maradona által elhibázott, Caniggia által azonban mégis megmentett büntetőrúgás révén is, eljött a nagy pillanat: Maradona és Caniggia drámai csókban forrt össze, és az aktust hosszúra nyújtották annak érdekében, hogy a média kellőképpen megörökíthesse a történelmi pillanatot. Az esemény egyszerűen csak „A csók” néven vonult be a futballtörténelembe.

Nyolc évvel később, 2004 augusztusában hasonló szenvedélyességgel csókolta szájon az időközben már visszavonult dél-amerikai futballcsillag Boca Juniors-beli „utódját”, Carlos Tévezt, amikor hazalátogatott stadionjába, a Buenos Aires-i La Bombonerába, az óriási „csokoládésdobozba”, hogy oklevelet adjon át Téveznek az argentin csapat athéni olimpiai győzelméért. A kettejük erősen homoerotikus csókjáról készült felvétel ugyancsak bevonult a foci-, a fotó- és a melegtörténelembe.

Bő egy évvel később a futballisten és egy filmisten hasonlóan provokatív csókja keltett feltűnést. 2005 decemberében egy Buenos Aires-i éjszakai lokálban lesifotósok „rajtakapták” Diego Maradonát, amint szája összeforrt Colin Farrell filmcsillagéval, akit éppen azon a nyáron választott „a világ legkívánatosabb nőtlen pasijává” egy amerikai társasági magazin. A „tettenértést” persze nem kell annyira szó szerint érteni, úgy tűnt, hogy a két világsztárt egyáltalán nem zavarja a nyilvánosság, sőt mintha direkt pózoltak volna. Colin Farrelltől, a biszexuális Nagy Sándor alakítójától sem állt távol soha, hogy melegszerepekkel kacérkodjon.

A futball mácsó világát féltő szurkolók abban reménykednek, hogy Maradona provokatív férficsókjai pusztán csak a bulvármédiának szóló piárfogások, s nem valami mélyről fakadó megnyilvánulások. Az olasz bevándorlók alapította Boca Juniors ugyanis, amelynek Maradona a tagja volt, Argentína legnépszerűbb csapata, 16 nemzetközi trófeájával a világ legeredményesebb klubja. Maradona férficsókjai fényében külön pikantériát nyer az a körülmény, hogy a „férfifaló” Maradona csapata hajdanán rózsaszín mezben – vagyis a melegek színében - játszott, s csak később – amikor hasonló szerelésben lévő gárdával került szembe - váltott a jelenlegi sárga-kékre.

Hatter.hu