Szocialista (ál)erkölcs és érdekességek a kolozsvári Korunk magazinból

Határozottan érdekes folyamatokkal és az egykori merészen modern újságírás híreivel ismerkedhettek meg mindazok, akik az LMBT Történeti Hónap két előadására érkeztek a Várba: P. Tóth Tamás kutató az 1950-es évek bírósági gyakorlatát mutatta be, a melegek vonatkozásában. Utána a Hátter Archívum vezetője, Nagy Sándor mazsolázott a kolozsvári Korunkban 1926 és 1940 között megjelent, akkoriban újszerűnek számító cikkekből – nőmozgalomról, lélektanról, homoszexualitásról.

P. Tóth Tamás, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa egy olyan időszakot vett szemügyre, amely a homoszexualitás szempontjából az amúgy sem túl fényes 20. század apró sötét középkorának számított: a legvadabb államszocializmus, majd a szelídülő diktatúra 1951 és 1961 közötti évtizedének melegeket érintő pereit. Ebben az időszakban a “fajtalankodás” büntetendő cselekmény volt – egészen a büntethetőség 1968-as megszüntetéséig –, még akkor is, ha két felnőtt férfi között, közös beleegyezéssel történt.

A kommunista erkölcsbírák sok esetben egészen szigorú büntetéseket szabtak ki a beépített emberekkel, fedetten dolgozó rendőrök közreműködésével tetten ért vádlottakkal szemben: havi-másfél havi fizetésnek megfelelő pénzbüntetéseket, illetve nem ritkán 10 hónap–egy év, általában felfüggesztett börtönt. A tetten érés általában a korban közismert találkahelyeken: pl. nyilvános vécékben, egy-két szórakozóhelyen illetve a Népligetben történt.

Noha “a szocialista erkölcs védelme” az egész évtized folyamán szigort mutatott, az ítéltekben észrevehetőek különbségek: az idősebbeket szigorúbb ítélettel sújtották (különösen a “visszaesők” esetében), a fiataloknál elnézőbbek voltak, mintha korrigálható eltévelyedésnek nézték volna a “bűntettet”. Számított a származás is: az értelmiségi, neadjisten nemesi származásúakat sokkal keményebben büntették, mint a munkás vagy paraszt származásúakat, akik nyilván csak véletlenül léptek az “erkölcsi fertőbe”, amely megrontotta az amúgy vegytiszta kommunizmussal telített lelküket… Az ötvenes évek második felében, a hatvanas évek elején pedig már a pragmatizmussal vegyített álerkölcs is megjelenik az ítéletekben: azért nem ítélik a vádlottakat letölthető börtönbüntetésre, mert úgymond a börtönben pont fejleszthetik mindazokat a vonásaikat, amelyekért oda kerültek…

Nagy Sándor, a Háttér Társaság archívumának vezetője a két világháború között megjelenő kolozsvári Korunk című havilapot szemlézte – amely egyébként élő kiadvány, kisebb kihagyás és nagyobb átalakítás után a romániai rendszerváltás és Ceausescu diktátorgéniusz eltűnte után újra az erdélyi magyar értelmiség egyik meghatározó jelentőségű lapjává vált. A Korunk a 20-as, 30-as években is felvállaltan baloldali, liberális szemléletű magazin volt, ezért a korszak konzervatív sajtójához képest viszonylag nyíltan állt az akkoriban modernek és rendhagyónak számító témákhoz: több cikkben foglalkozik a feminizmussal, egyszer még a leszbikus kifejezés is megjelenik a lapban.

A legérdekesebbnek a lap társkereső rovatában megjelenő hirdetések közt itt-ott fellelhető meleg és leszbikus hirdetések: a kor szelleméhez képest meglepő nyíltsággal teszik közzé kívánalmaikat a természetesen anonimitásban maradó urak és hölgyek, már-már az obszcenitást súroló részleteséggel ismertetve vágyaik keresett alanyát. Mai szemmel nézve még furcsább, hogy a lapszerkesztők csemegéztek a hirdetésekre érkező válaszokból, és azokból is lehoztak néhány merész részletet. A kor tehát távolról sem volt annyira puritán, mint azt a meleg sajtó hiányából gondolni lehetne…

Itt egy példa a hirdetések közül:

Házaspár, külföldi, fiatal és életvidám, a modern testkultúra-mozgalom hívei, harmónikus csatlakozást vágynak hasonló érzésű párral, amely szintén kifelévágyik az elavult társadalmi formákból. Válaszok kéretnek „Négylevelü lóhere” jelige alatt.

Egyik válaszból: Mi fiatal, életvidám emberpár vagyunk, akik a szellem mellett mindenekelőtt a testet akarjuk jogaihoz juttatni; oly álláspont, melyet a mai „társadalom”, sajnos, még nem akar teljesen elismerni. Egy fiatal, rokonszellemű házaspár barátsága egynémely kellemes órát juttathatna nekünk e tekintetben. Ha e néhány sorból azt a benyomást szereznék, hogy mi a remélt és óhajtott partnerek vagyunk, akkor kérünk hamaros választ a személyes megismerkedés céljából.

Másik válaszból: 42 éves vagyok, nőtlen, 178 cm. magas, karcsu alak,, ádámkosztümben 63,5 kilót nyomok, sötétbarna sűrű hajzat, simára borotvált, tart. lovastiszt voltam, sportember és úszó vagyok – táncos – és mester vagyok mindenféle, nem mindennapos „tornában”, társtulajdonosa vagyok egy gyárnak, tehát jól szituált... Sokat és messzire utazom, ismerem főleg a perverz Keletet erkölcseivel és szokásaival ...

Egy ifju, előkelő és nagyon perverz házaspárral van viszonyom, ahol minden héten igen szép estéket... stb. (itt obscén részletek következnek, melyek nem bírják el a nyomdafestéket.) Megbeszéltem ma az Önök hirdetését ezzel a párral és én lettem megbízva az Önöknek való írással.

(A hölgy perverz kívánalmainak fölsorolása után:)

A hölgy: középmagas, karcsu, szép, ápolt test, etonfej, meglehetős erős bajusz, fekete haj, nagyon faji jelleg, (itt következik egy legintimebb természetű leírás) 26 éves, koloszális temperamentum és nagyon, nagyon érzéki.

A férfi: magasabb, karcsúalak, barna, egy vállalat igazgatója, nagyon faji jelleg, szenvedélyes temperamentum és minden erotika iránt fogékony. "

-háttér-