Több mint hét évtizeden át őrizte Lorcához fűződő szerelmének titkát egy spanyol férfi

Federico García Lorca (1898-1936) utolsó szerelmeslevele és egy eddig ismeretlen szerelmesverse került elő egy két éve meghalt spanyol műgyűjtő és műkritikus hagyatékából. (1917-2010) röviddel halála előtt adta át Lorca írásait nőtestvérének azzal a kéréssel, hogy halála után hozza nyilvánosságra azokat. A 93 évesen elhunyt műgyűjtő - Lorca utolsó szerelme - több mint hét évtizeden át tartotta titokban fiatalkori viszonyát a homoszexualitását nyíltan vállaló nagy spanyol költővel, drámaíróval.

Lorca utolsó szerelméről Manuel Francisco Reina szerző Los Amores Oscuros (Sötét szerelmek) című, újonnan megjelent könyvében esik szó. Az El País című spanyol lap ismertetése szerint a két férfi Madridban ismerkedett meg, ahol Ramírez államigazgatást és színjátszást tanult. A polgárháború kitörésétől és a francóisták hatalomra kerülésétől tartva azt tervezték, hogy együtt Mexikóba menekülnek. A 19 éves, az akkori törvények szerint még fiatalkorú egyetemista hazautazott szülővárosába, Albacetébe, hogy szülei engedélyét kérje a külföldre utazáshoz.

A szülők azonban hallani sem akartak arról, hogy fiúk az Újvilágba távozzon egy másik férfi oldalán, s Ramírez erről levélben értesítette a Granadában várakozó Lorcát. A költő erre a levélre válaszolva írta az 1936. július 18-i keltezésű háromoldalas, "Kedves Juanito!" kezdetű szerelmeslevelet, amelynek létezése most ismertté vált. A jázminillatú levélben Lorca arra kérte kedvesét, hogy ne szegüljön szembe szüleivel, inkább próbálkozzon tovább a meggyőzésükkel.

Ugyanezen a napon indította el a polgárháborúhoz vezető katonai felkelést Francisco Franco, a későbbi diktátor, és a szerelmesek között megszakadt a kapcsolat, mert a költő városa a francóisták kezére került, míg Albacete a köztársaságiak ellenőrzése alatt maradt. Lorcát, Spanyolország leghíresebb és ma is legtöbbet fordított költőjét, a 20. század egyik legnagyobb drámaíróját baloldalisága és homoszexualitása miatt a francóisták egy hónappal később meggyilkolták.

A 93 évesen elhunyt műgyűjtő hagyatékából került elő Lorca "Romance" című, eddig nem ismert szerelmesverse, amelyet "az albacetei szőke fiúhoz" írt. A 20-soros költeményt sebtében, egy iskolai befizetési nyugtán vetette papírra a nagy költő, amikor együtt utaztak vonaton Córdobába, és nem volt náluk mas papír.

Az újabb ismeretek fényében Ramírez de Lucas lehetett a titokzatos Lorca-szonettek címzettje. A tizenegy szonettből álló, A sötét szerelem szonettjei című ciklus, melyet a költő 1935-36-ban írt, Spanyolországban először 1995-ben jelent meg, magyarul az Európa Könyvkiadó már 1988-ban publikálta, András László fordításában.

Lorcának nemcsak szonettjei rejtélyesek, de homály övezi azt is, hogy nyugszanak földi maradványai. Egy ugyancsak frissen megjelent könyv, a perui Santiago Roncagliolo "Az uruguayi szerető. Egy igaz történet" című műve szerint a nagy költő holttestét Enrique Amorín homoszexuális uruguay milliomos lophatta el, aki Lorca szeretője volt, amikor az Uruguayban tartózkodott.

A szerző szerint elképzelhető, hogy Amorín író, a félig uruguayi, félig argentin szívtipró, a kommunista, a házas homoszexuális igazat mondott, amikor azt állította, hogy ő lopta el a földi maradványokat. Való igaz, hogy "az uruguayi szerető" 1953-ban nagyszabású "újratemetést" rendezett és emlékművet állíttatott az Uruguay és Argentína határát képező Salto folyó partján; nagy tömeg előtt Amorín egy fehér ládát temettetett el, benne állítólag Lorca csontjaival.

A perui szerző szerint azonban senki nem mer az igazság nyomába eredni, mint ahogy annak idején az ellenállhatatlan vonzerejű , a 20. századi művészek titkainak tudója sem beszélhetett Lorca vagy akár Jacinto Benavente, a Nobel-díjas drámaíró homoszexualitásáról, sem a kétes ügyletekről a kommunista pártban, amelyben maga is aktivista volt. Amorín mintegy 40 könyvet írt, javarészt "feledhetőket", "fő műve inkább maga az élete volt". Roncagliolo szerint Amorín sok dokumentumot hagyott hátra ahhoz, hogy valaki megírja az életét, ami végül őrá hárult, de a perui író is elismeri, hogy "az uruguayi szerető" élete még így is tele van rejtélyekkel.

Lorca és Amorín akkor tartott fenn szerelmi viszonyt, amikor a költő Uruguayban és Argentínában tartózkodott, illetve egy ideig Madridban; fennmaradt levelezésükből egy bonyolult és "huncut" viszony körvonalazódik. Roncagliolo szerint nehéz megállapítani, hogy mennyire volt intim a viszonyuk; Lorca körül sokan voltak olyanok, akik szerelmesek voltak belé, de akiket a költő hamar elfeledett; a szerző szerint Amorín talán elhitte, hogy őiránta Lorca valóban mélyebben érez.

Hatter.hu