2010
Háttér Kulturális Díj: Nagy Sándor, a Háttér Társaság a Melegekért archívumának és könyvtárának „atyja”
A Háttér 2010-es kulturális díjazottja Nagy Sándor egyesületünk alapító tagja. Már a kezdetektől több projektnek aktív és kitartó résztvevője. „Kedvenc gyeremeke” azonban a már 15 éves múltra visszatekintő Háttér Archívum és Könyvtár. Ebbe a kezdeteknél még csak újságcikkek, és könyvek napjainkra, már a tv, és minden elektronikus média, LMBT témájú adathordozója szerepel. Riportok, politikai cikkek interjúk, szakmai- és szépirodalom, többszáz videó és DVD,- Összesen többezer tételben. E sokminden fellelését, begyűjtését, kategorizálását, mára digitalizálását végzi, vezeti Sándor, hogy a magyar LMBT történelem immár ne múlhasson el többé soha nyomtalanul.
Az állománygyarapítás és a tapasztalatcsere érdekében elvette kapcsolatot az amszterdami Homodok-kal, mellyel azóta jó az együttműködés, ezt egyhetes tanulmányút is erősítette. Erre az Nemzeti Civil Alap támogatásával nyílt lehetőség.
S hogy kiknek készült mindez a munka? Minden magán – vagy kutatási, publikációs céllal hozzánk forduló diáknak, felnőttnek, újságírónak, kutatást végző egyetemistának, civilszervezetek érdeklődő tagjainak, végső soron bárkinek. Reméljük, hogy a Háttér Archívumban összegyűjtött anyagok - a nem túl távoli jövőben - nyilvános könyvtár formájában is hozzáféhetővé válnak.
Háttér Közéleti Díj: Gosztony Zsigmond, „Gazsi”, a VándorMások vezetője, egyben a Mozaik Keresztény Közösség egyik alapítója és motorja
A hazai meleg-keresztény mozgalom meghatározó alakja. Kezdetektől jelen volt a Bíborpalást, az Öt Kenyér és a Mozaik Közösségben, bizonyos időszakokban vezetőként istápolta a közösséget, máskor tagként formálta azt. Mindig igazságérzetének és lelkiismeretének megfelelően, következetesen irányt mutatva beszélt és cselekedett. Szervezőmunkájával aktívan hozzájárult a közösség működéséhez, értékeivel szemléletformáló hatást fejtett ki.
De nem csak a keresztény melegközösségért dolgozott, hanem több mint másfél évtizede működteti a Vándormásokat. Álljon itt egyik túrázótársad rövid kis élménybeszámolója, amelyeket az általa vezetett túráidon szerzett.
"Amikor meleg emberként először támadt bennem vágy, hogy nyissak a világra, a Te Vándor Mások túracsoportod volt az első fix pont, amihez igazodni tudtam. Két évig gyűjtögettem a bátorságot, mire el mertem menni. Azt mondta a barátom: ne menjek, visítozó buzik bevisznek az erdőbe, aztán nézhetem magam. Elmentem mégis: túráztunk a Börzsöny turistaösvényein, akkora fák alatt, ahová alig szűrődött be a napfény. Jó fejeket találtam, harcedzett turistákat és elpuhult városiakat. Itt ismertem életem első leszbikusát is, és rájöttem, hogy van, akinek férfi nélkül is kerek a világ. Jó volt így elmenni túrázni, hogy volt, aki kitalált helyettem előre mindent. Csak azt jegyeztem meg, hogy honnan és mikor indulunk, tudtam, hogy rád bízhatom magam. Idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek: miért állunk pihenni 40 percet egy csalán övezte ösvényen olyan meredek hegyen, ahol megállni is csak kapaszkodva lehet - holott 500 méter múlva falu következett a hegy túlfelén, kocsmával - kávéval - sörrel? Rohannunk kellett, várt a busz, csak nézhettük sóváran, hogy fröccsöznek mások. Azt kérdezték ismerőseim: te jársz a Gazsi-féle túrákra? Tán mazochista vagy? De nemcsak én jártam. Jöttek a törzstagok és az alkalmi hozzánk csapódók, a vissza-visszatérők. Szerettem túrázni járni, mert egy olyan közösséget hoztál létre, és tartottál életben, ahol melegként nagyon jól éreztem magam. Életem első bicikli túrájára is azért mertem csak rászánni magam, mert tudtam: ha kitaláltad, az működni fog. Kellett a bizalom, hisz gyakorlatlanul belevágni 1000 km-be komoly döntés. De tudtál mindent előre: megyünk 10 km-t, és ott lesz egy falu, aztán a falu után lesz egy patak, aztán lesz egy nagy kerek erdő, aztán ott lesz a román határ, aztán megyünk kicsit, és ott lesz az ukrán határ is... Rengeteg emlékem van, amit a túráidon szereztem. A kullancsok mellett van a biciklink után rohanó magyar-földrajz tanárnő, van hős rendőr, aki az Illancsból egy csomó meleget kimentett, Krasznahorka büszke vára (zárás előtt 5 perccel olyan meredélyen, hogy a tolt bicikli visszagurult), szerelmi dráma, erdei málnázás, szamóca a Pilisben - és mennyi emlékem lesz még..."