Polgári Törvénykönyv 2008. márciusában közzétett tervezete | Háttér Társaság

Polgári Törvénykönyv 2008. márciusában közzétett tervezete

A HÁTTÉR TÁRSASÁG A MELEGEKÉRT VÉLEMÉNYE
AZ ÚJ POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV 2008. MÁRCIUSI TERVEZETÉNEK
GYŰLÖLETBESZÉDRE, BEJEGYZETT ÉLETTÁRSI KAPCSOLATRA ÉS
ÖRÖKBEFOGADÁSRA VONATKOZÓ SZABÁLYAI KAPCSÁN

2008. május 10.


A
Háttér Társaság a Melegekért Egyesület áttekintette a Polgári
Törvénykönyv legújabb, 2008. márciusában közzétett tervezetét.
Üdvözöljük, hogy a tervezet immár megfelelő figyelmet szentelve külön
fejezetben szabályozza a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét,
valamint hogy beépítésre kerültek a transzszexuális személyek
házassága/bejegyzett élettársi kapcsolata kapcsán szervezetünk által
megfogalmazott javaslatok. Fel kell azonban hívnunk a figyelmet, hogy a
tervezet több ponton indokolatlanul tér el a korábbi tervezetektől,
illetve az Országgyűlés által az elmúlt év során elfogadott
törvényektől, valamint hogy továbbra sem ad választ az azonos nemű párok
által nevelt gyermekek rendezetlen jogi helyzetére.

1. A
Parlament által 2007. december 17-én elfogadott 2007. évi CLXXXIV.
törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról a jogrendszer egésze számára
írja elő a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat (eltérő
rendelkezések híján) azonos joghatásait. A jelenlegi tervezet ezen
általános utaló szabály helyett az egyes joghatások kapcsán kívánja
rendezni a bejegyzett élettársi kapcsolat jogkövetkezményeit.
Véleményünk szerint a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény
megoldása előremutatóbb, és hatékonyabban garantálja az azonos nemű
párok jogegyenlőségének megvalósulását.

2. Bár az Igazságügyi és
Rendészeti Minisztérium főosztályvezetője a 2007. szeptember 21-én
tartott nyilvános parlamenti meghallgatáson még vitára érdemesnek
tartotta a közös gyermekké fogadás lehetővé tételét a bejegyzett
élettársak számára, ez a lehetőség sem az azóta közzétett tervezetekben,
sem a Parlament által elfogadott jogszabályban nem szerepel.
Véleményünk szerint sem alkotmányos, sem praktikus érvek nem szólnak
amellett, hogy a bejegyzett élettársak ne élhessenek az örökbefogadás,
különösen a partner gyermeke örökbefogadásának lehetőségével. Az
örökbefogadás házastársakra szűkítése ellentmond mind az Emberi Jogok
Európai Bírósága legújabb gyakorlatának (Emonet és mások kontra
Franciaország [2007]), mind az új örökbefogadási tárgyú Európa Tanácsi
egyezménynek. A Bíróság egy idei ítéletében (E. B. kontra Franciaország
[2008]) azt is kimondta, az örökbefogadás engedélyezése nem tagadható
meg az örökbefogadó szexuális irányultsága alapján. Az új Ptk-ról 2008.
április 15-16-án megtartott konferencián a minisztérium szakállamtitkára
maga is felvetette a bejegyzett élettársak számára a partner gyermeke
örökbefogadásának lehetővé tételét, akár úgy hogy a törvény azt
kifejezetten engedélyezi, akár úgy, hogy az eljáró hatóság kap nagyobb
mérlegelési lehetőséget a  kérdésben.

3. A Parlament által 2007.
október 29-én elfogadott, jelenleg az Alkotmánybíróság előtt fekvő
törvényjavaslat, valamint az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
által 2007. október 29-én közétett tervezet egyaránt bevonta volna a
szexuális irányultságra és a nemi identitásra vonatkozó sértő
megjegyzéseket a gyűlöletbeszéd polgári jogi szankcionálásának körébe.
Ennek ellenére a jelenlegi tervezet a korábbinál sokkal szűkebb körben
(csak a faji-etnikai csoportok esetében) beszél a jóhírnév sérelméről.
Mivel a szexuális kisebbségek rendkívül gyakran válnak az emberi
méltóságot sértő, nagy nyilvánosság előtt elhangzó megnyilvánulások
áldozatává, véleményünk szerint mindenképpen indokolt, hogy a Polgári
Törvénykönyv ezen csoportok esetében is lehetővé tegye a gyűlöletbeszéd
elleni hatékony fellépést.

AZ ÁLTALÁNOS UTALÓ SZABÁLY JELENTŐSÉGE

A
Parlament által 2007. december 17-én elfogadott, a bejegyzett élettársi
kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény 2. §-ának (2) bekezdése
szerint „Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a) a házasságra vonatkozó
szabályokat a bejegyzett élettársi kapcsolatra, b) a házastársra vagy
házastársakra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársra vagy
élettársakra, c) az özvegyre vonatkozó szabályokat az elhunyt bejegyzett
élettárs túlélő bejegyzett élettársára, d) az elvált személyre
vonatkozó szabályokat arra a személyre, akinek bejegyzett élettársi
kapcsolatát megszüntették, e) a házaspárra vonatkozó szabályokat a
bejegyzett élettársakra is megfelelően alkalmazni kell.”

E
szabály jelentősége két pontban foglalható össze: 1. Törvénynél 
alacsonyabb szintű jogszabály nem állapíthat meg eltérő jogosultságokat,
illetve kötelezettségeket a házastársak, ill. a bejegyzett élettársak
számára. 2. Ha a jogalkotó törvényi szinten eltérő szabályokat kíván
előírni a házasságra, ill. a bejegyzett élettársi kapcsolatra
vonatkozóan, akkor azt minden esetben egyedileg, külön indoklással kell
megtennie.

Mivel az azonos nemű párok számára a házasság
intézménye nem áll nyitva, ezért a házasság és a bejegyzett élettársi
kapcsolat intézménye közti megkülönböztetés egyben a szexuális
irányultság szerinti közvetett megkülönböztetést is jelenti. Mivel a
szexuális irányultság az Alkotmány által védett egyéb helyzet, amely a
személyiség lényegi vonását jelenti, és amelyre ezért vonatkozik az
emberi méltóság alapjogi védelme, a házasság és a bejegyzett élettársi
kapcsolat közötti eltérés csak abban az esetben indokolható, ha arra
valamely más alkotmányos alapjog érdekében van szükség, és az eltérés
mértéke ezen másik alapjog védelmével arányos. Ez a megközelítés
tükröződik az Emberi Jogok Európai Bírósága 2003. július 24-én kelt,
Karner kontra Ausztria ügyben hozott döntésében, amelyben a Bíróság
megállapította: „a tradicionális értelemben felfogott család védelme
meglehetősen absztrakt cél, amely különböző konkrét intézkedésen
keresztül valósítható meg. Azokban az esetekben, ahol az államok
mérlegelési szabadsága kicsi – és ez a helyzet a szexuális orientáción
alapuló különbségtétel esetében – az arányosság követelménye nem csupán
azt kívánja meg, hogy a választott megoldás alkalmas legyen a cél
megvalósítására. Azt is bizonyítani kell, hogy a homoszexuális
kapcsolatban élő személyek kizárása szükséges a kitűzött legitim cél
eléréséhez.” Az általános utaló szabály tehát nem egyszerűen egy
jogtechnikai megoldás, amely nagy mennyiségű jogszabály módosítása
nélkül teszi lehetővé a bejegyzett élettársaknak a házastársakhoz
hasonló jogok biztosítását, hanem a szexuális irányultság szerinti
megkülönböztetés tilalma alkotmányos elvét tükröző fontos garanciális
szabály, amely útmutatóul szolgál a jogalkotó számára, hogy a házasság
és a bejegyzett élettársi kapcsolat azonos joghatásaitól eltérni csak
különleges esetben, törvényi szinten, alkotmányos indokok alapján lehet.
Nem véletlen, hogy számos bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó
külföldi jogszabály (pl. Dánia, Svédország, Izland, Norvégia,
Finnország) is az általános utaló szabályt alkalmazó megoldást
választotta.

Amennyiben a jogalkotó úgy látja, hogy a
jogszabályok alkalmazhatóságát nagyban megkönnyíti és a jogbiztonságot
elősegíti, ha az egyes jogszabályokban a házasság (házastárs) mellett
minden esetben megjelenik a bejegyzett élettársi kapcsolat (bejegyzett
élettárs) is, úgy ezen módosítások támogathatóak. A fenti okok miatt
azonban még ebben az esetben is szükséges az általános utaló szabály
fenntartása, egyrészt annak kiküszöbölésére, hogy alacsonyabb szintű
jogszabály eltérő jogokat és kötelezettségeket állapítson meg a
bejegyzett élettársak részére, másrészt hogy egy esetleges
törvényalkotói hiba, figyelmetlenség miatt ne kerülhessenek a bejegyzett
élettársak a házastársakhoz képest hátrányosabb helyzetbe.

AZ ÖRÖKBEFOGADÁS KÉRDÉSE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A PARTNER
GYERMEKÉNEK ÖRÖKBEFOGADÁSÁRA

Az
azonos nemű párok párkapcsolatainak jogi elismerése körül folyó
politikai csatározások egyik kiemelt témája az azonos nemű párok
örökbefogadásának kérdése. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy az új Polgári
Törvénykönyv előkészítése során sem a szakmai-tudományos, hanem a
politikai szempontok vezérelték a jogszabály készítőinek munkáját. A
tervezet megerősíti ugyan az egyéni örökbefogadás lehetőségét, de
továbbra is csak házaspárok számára teszi lehetővé a közös gyermekké
fogadást. Álláspontunk szerint ez a szabályozás ellentmond az új Polgári
Törvénykönyv tervezete által vallott elveknek; nincs tekintettel az
örökbefogadás által leginkább érintett gyermekek érdekeire;
indokolatlanul megkülönbözteti az azonos nemű párokat – figyelmen kívül
hagyva a téma kapcsán kialakult szakmai-tudományos konszenzust; valamint
nem vesz tudomást a nemzetközi tendenciákról, a strasbourg-i székhelyű
Emberi Jogok Európai Bíróságának legújabb gyakorlatáról és a gyermekek
örökbefogadásáról szóló, elfogadás előtt álló új európai egyezmény
iránymutatásairól.

Bár a politikai viták gyakran leegyszerűsítő
megfogalmazásai egyszerűen csak az azonos nemű párok örökbefogadásának
kérdéséről beszélnek, ezen viták figyelmen kívül hagyják, hogy az
örökbefogadásnak két, egymástól jelentősen eltérő esete merül fel: az
egyik esetben egy személy vagy egy pár olyan gyermeket fogad örökbe,
akiről szülei lemondtak; a másik (és számarányában sokkal jelentősebb
számú) esetben a pár egyik tagja a pár másik tagjának gyermekét fogadja
örökbe. Míg az első esetben felmerülhetnek olyan érvek, hogy vajon
szolgálja-e a gyermek érdekét, ha egy azonos nemű pár neveli a
gyermeket, a második esetben ez a kérdés nem releváns, mert a gyermek
mindenképpen az azonos nemű szülők felügyelete alatt nevelkedik, a
kérdés csak az, hogy mindkét szülőhöz fűzi-e törvényes kapcsolat vagy
sem. Sajnálatos módon a Ptk. tervezete sem járul hozzá e két jelentősen
eltérő örökbefogadási gyakorlat megkülönböztetéséhez, mert bár az eltérő
szabályokat rendel alkalmazni, a tervezet azokat elszórva, nem pedig
egységes rendszerbe szervezetten tartalmazza.

Az új Polgári
Törvénykönyv tervezetének egyik kiemelt alapelve, hogy „elfogadja és
részben a szabályozási körébe vonja az ún. tényleges családi
kapcsolatokat”. Ennek az alapelvnek az érvényre juttatása érdekében
bővülnek az élettársak jogai és kötelezettségei, valamint bevezetésre
kerül(t) a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye. Azáltal azonban,
hogy a tervezet továbbra sem teszi lehetővé a partner gyermekének
örökbefogadását, maga is hozzájárul a rendezetlen családi kapcsolatok
terjedéséhez. Míg ugyanis a párok dönthetnek úgy, hogy vagyoni
viszonyaik rendezése céljából bejegyzett élettársi kapcsolatot kötnek,
az ilyen párkapcsolatban felnövő (de vér szerint csak a pár egyik
tagjához tartozó) gyermeket továbbra is csak az egyik szülőhöz köti
törvényes kapcsolat. Hiába nevelkedik a gyermek akár hosszú éveken
keresztül a nem házas szülők felügyelete alatt, a vér szerinti szülő
halála vagy a kapcsolat felbomlása esetén a gyermeket hosszú időn
keresztül nevelő szülő kirekesztődhet a gyermek életéből, a gyermek
állami gondozásba kerülhet. Hiába szeretne a pár az ilyen helyzetekre
felkészülni, azt a törvény nem teszi lehetővé, mivel megtiltja a
bejegyzett élettársaknak a közös gyermekké fogadást.

Álláspontunk
szerint a gyermek érdekeit mindenképpen az szolgálja, ha mindkét őt
nevelő szülőhöz jogi kapcsolat fűzi. Ez az elv áll amögött a tervezetben
üdvözlendő módon szereplő szabály mögött, hogy a szülő házastársa és
bejegyzett élettársa köteles a háztartásban nevelkedő gyermek
eltartására, illetve ez alapozza meg a házastársak és bejegyzett
élettársak esetén az apaság vélelmét. Érthetetlen azonban, hogy ha a
bejegyzett élettársnak tartási kötelezettsége van a mostohagyermekre,
miért nem teszi számára a tervezet lehetővé, hogy ezt a gyermeket örökbe
is fogadhassa. A tervezet erre a szabályra vonatkozóan semmilyen
indoklást nem tartalmaz. Véleményünk szerint mind az élettársaknak, mind
a bejegyzett élettársaknak lehetővé kellene tenni, hogy örökbe fogadják
az általuk egyébként is nevelt gyermeket. Ez az álláspont tükröződik a
strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bírósága 2007. december 13-án kelt,
Emonet és mások kontra Svájc ügyben hozott ítéletében. A Bíróság
megállapította, hogy Svájc azon gyakorlata, hogy egymással házassági
kötelékben nem álló párok (élettársak) számára nem teszi lehetővé a
partner gyermekének örökbefogadását, sérti az Európai Emberi Jogok
Egyezményének 8. cikkelyét, amely védi a magánélethez és a családhoz
fűződő jogot. A Bíróság érvelése szerint 8. cikkely védelme „nem
korlátozódik a házasságon alapuló családi kapcsolatokra, hanem magában
foglalja az olyan de facto családi kapcsolatok is, ahol a felek
házasságkötés nélkül élnek együtt”. Svájc azon védekezésére, hogy a
felek elkerülhették volna a felmerült problémát, ha megházasodnak, a
Bíróság így reagált: „nem a nemzeti hatóságok feladata, hogy az
érintettek helyett eldöntsék milyen formában kívánják közös életüket
leélni.” Mindezek alapján a Bíróság megállapította, hogy „a panaszosok
családi életének tiszteletben tartása azt kívánta volna, hogy mind a
biológiai, mind a szociális körülményeket figyelembe vegyék. … Ezen
tényezők figyelmen kívül hagyása az összes érintett kívánságának ellent
mondott, és végeredményben senkinek az érdekét sem szolgálta.” Ugyanez
az álláspont tükröződik a Miniszterek Tanácsa által 2008. május 7-én
elfogadott a Gyermekek örökbefogadásáról szóló európai egyezmény
iránymutatásaiban is. Az egyezmény 7. cikkelye szerint a közös
örökbefogadást lehetővé kell tenni nemcsak a házaspároknak, hanem ¬–
amennyiben ez a jogintézmény létezik – a különnemű bejegyzett
élettársaknak is. Ugyanennek a cikkelynek a (2) bekezdése lehetővé teszi
az egyezmény hatályának kiterjesztését az azonos nemű házaspárokra,
bejegyzett élettársakra, illetve a stabil párkapcsolatban élő azonos,
illetve különböző nemű párokra. Az új Ptk. tervezete tehát ellentmond
mind az Emonet ügyben hozott bírósági döntésnek, mind az egyezmény
különböző nemű bejegyzett élettársakra vonatkozó előírásainak.

Az
élettársak/bejegyzett élettársak örökbefogadási lehetőségét kizáró
szabályozás mögött minden bizonnyal az a megfontolás áll, hogy a
jogalkotó meg kívánja akadályozni, hogy a gyermeknek két azonos nemű
szülője legyen. Bár a tervezetben erre utalás sem történik, e mögött
valószínűleg az a feltételezés áll, hogy a gyermek érdekét nem
szolgálja, ha azonos nemű szülők nevelik. Mint arra a fentiekben
rámutattunk, ez az érv csak a közös örökbefogadás kapcsán merülhet fel,
hiszen a partner gyermekének örökbefogadása esetén a gyermeket így is,
úgy is az azonos nemű szülők nevelik. Mindkét esetben rá kell azonban
mutatnunk, hogy az elmúlt években egyértelmű tudományos konszenzus
alakult ki arról, hogy a szülők szexuális irányultsága nem befolyásolja
hátrányosan a gyermek fejlődését. Az Amerikai Pszichológiai Társaság
2005-ben kiadott egy több mint 100 empirikus tanulmány alapján készített
áttekintést,  amelyben megállapította: egyetlen kutatás sem támasztja
alá, hogy a homoszexuális szülők gyermekei bármilyen szempontból
hátrányosabb helyzetben lennének, mint a heteroszexuális párok
gyermekei.  Hasonló eredményre jutott az a két amerikai szociológus is,
aki 21, 1981 és 1998 között megjelent tanulmányt hasonlított össze: úgy
vélik, valamennyi releváns kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a
szexuális orientációnak nincs jelentősége a szülői alkalmasság
szempontjából, és nincs alapja annak, hogy a szülők szexuális
orientációját a gyermek érdekeire tekintettel figyelembe vegyék.  Ezt a
következtetést több európai (spanyol, belga, francia, svéd, holland)
kutatás is megerősítette. Az elmúlt évek során a legjelentősebb szakmai
szervezetek mind az azonos nemű párok örökbefogadását támogató
állásfoglalásokat tettek közzé: a 60.000 tagot számláló Amerikai
Gyermekgyógyászok Szervezete 2002-ben, a 35.000 tagot számláló Amerikai
Pszichiátriai Társaság szintén 2002-ben, a 150.000 tagot számláló
Amerikai Pszichológiai Társaság 1976 óta többször, legutóbb 2004-ben
tett állásfoglalást az azonos nemű párok örökbefogadása mellett. Hasonló
állásfoglalásokat adott ki az Örökbefogadható Gyermekek Észak-Amerikai
Tanácsa, a Brit Örökbefogadással és Nevelőszüléséggel Foglalkozó
Szervezetek Egyesülete, a Kanadai Pszichológiai Társaság, a Madridi
Pszichológusok Szakmai Kollégiuma. Mindezek alapján egyértelműen
megállapítható a szakmai szervezetek egyöntetűen az azonos nemű párok
gyermeknevelése, örökbefogadása mellett állnak.

Ezt az
álláspontot fogadta el a strasbourg-i székhelyű Emberi Jogok Európai
Bírósága 2008. január 22-én kelt, E. B. kontra Franciaország ügyben
hozott ítélete is. A kiemelt fontosságúnak ítélt ügyben a Bíróság
Nagytanácsa járt el, amely megállapította, hogy sérti az Európai Emberi
Jogok Egyezményének 8. cikkelyét, hogy egy leszbikus párkapcsolatban elő
nő örökbefogadási kérelmet a kérelmező homoszexualitása miatt
elutasították. A Bíróság megállapította, hogy „a 8. cikkely hatálya alá
tartozó jogok tekintetében a szexuális irányultság szerinti
megkülönböztetés csak különösen meggyőző és nyomós érvek alapján
igazolható”. A francia állam az „ellenkező nemű példakép” hiányával
kívánta alátámasztani a megkülönböztetést, a Bíróság azonban úgy ítélte,
hogy „a Kormány érvelése sem nem elég meggyőző, sem nem elég nyomós
ahhoz, hogy ez alapján meg lehessen tagadni az örökbefogadás
engedélyezését”. Álláspontunk szerint a Bíróság azáltal, hogy elismerte
egy azonos nemű párkapcsolatban élő (minden egyéb tekintetben arra
alkalmas) személy jogát arra, hogy örökbe fogadjon, kimondta, hogy a
gyermek érdekeit nem sérti, és ezért nem korlátozható az, hogy a gyermek
homoszexuális családban nőjön fel.

Nem meglepő tehát, hogy számos
európai és Európán kívüli ország tette lehetővé az örökbefogadást azonos
nemű pároknak. Az azonos nemű házastársaknak/bejegyzett élettársaknak
is lehetőségük van örökbe fogadni partnerük gyermekét Andorrában,
Belgiumban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Izlandon,
Izraelben, Norvégiában, Németországban, Spanyolországban, Svédországban,
valamint Ausztrália, Kanada, és az Egyesült Államok egyes
tartományaiban/államaiban. Minden tekintetben azonos elbírálás alá esnek
az örökbefogadás kapcsán az azonos nemű párok Belgiumban, az Egyesült
Királyságban, Hollandiában, Izlandon, Izraelben, Spanyolországban,
Svédországban, illetve a már említett ausztrál, kanadai, amerikai
tartományok/államok döntő többségében.

Egyesületünk szerint a
legmegfelelőbb szabályozás az örökbefogadás teljes megnyitása lenne az
azonos nemű párok előtt, különösen fontosnak ítéljük azonban, hogy a
bejegyzett élettársi kapcsolatot bevezető országok többségében elérhető
partner gyermekének örökbefogadása a mihamarabb lehetővé váljon.
Véleményünk szerint az ilyen örökbefogadások jelentős társadalmi
ellenállással sem találkoznának, hiszen ebben az esetben olyan gyermek
kerülne örökbefogadásra, akit egyébként is az azonos nemű pár nevel.
Szerencsésebb lenne, ha a tervezet a kétféle örökbefogadást egymástól
jól elkülöníthető módon, külön paragrafusban szabályozná tekintettel
arra, hogy az idegen gyermek és a partner gyermekének örökbefogadása
két  jelentősen különböző élethelyzetet fed le. Amennyiben erre nincs
lehetőség, egy ilyen differenciált szabályozás a jelenlegi szöveg
nagyarányú módosítása nélkül is megvalósítható lenne – megoldva ezzel az
általunk leglényegesebbnak tartott problémát.

Az örökbefogadás
mellett szintén fontos kérdése, hogy milyen módon vehet részt a gyermek
nevelésében a gyermekkel szülői kapcsolatban nem álló (őt nem
örökbefogadó) partner. A tervezet számos külföldi példához hasonló módon
kimondja, hogy a gyermekkel tényleges családi kapcsolatban álló személy
részt vehet a gyermek gondozásban és nevelésben. Példaértékűnek tartjuk
az angol szabályozást, ahol a szülők a bíróságtól kérhetik a szülői
felügyeleti jog ilyetén megosztásának elismerését. Véleményünk szerint
ha ez nem is valósítható meg, fontos lenne, hogy a tiszta helyzet
teremtése érdekében a felek erre közokiratba vagy ügyvéd által
ellenjegyzett magánokiratba foglalhassák arra vonatkozó
megállapodásukat, hogy a  gyermekkel tényleges családi kapcsolatban álló
személy mely jogok és kötelezettségek gyakorlásában vehet részt.
Amellett, hogy ez lehetőséget teremtene a pároknak, hogy átgondolják
mennyiben kívánják megosztani a gyermeknevelési teendőket, egyben
megkönnyíteni a gyermeket ténylegesen nevelő szülő gyermekhez fűződő
viszonyának bizonyítását harmadik fél (iskola, egészségügyi intézmény
stb.) számára.

HATÉKONY FELLÉPÉS A GYŰLÖLETBESZÉD ELLEN

Az elmúlt
egy év történései egyértelműen megmutatták, hogy a faji-etnikai és
vallási kisebbségi csoportok mellett a szexuális kisebbségek tagjai
vannak leginkább kitéve az emberi méltóságot súlyosan sértő, nagy
nyilvánosság előtt megvalósuló gyűlöletkeltő megnyilvánulásoknak.
Örömmel tapasztaltuk ezért, hogy a 2007 szeptemberében a Parlamentnek
benyújtott Polgári Törvénykönyv-módosítás a szexuális orientáció és nemi
identitás esetében is lehetővé teszi a nem konkrét személyek, hanem az
egész kisebbségi csoport ellen irányuló megnyilvánulások elleni
fellépést, valamint hogy jogvédő szervezetek is jogosultak ezen igények
érvényesítésére. A törvényjavaslat indoklása üdvözlendő módon hivatkozik
a Legfelsőbb Bíróság EBH2005. 1216. számú elvi határozatára, amely
leszögezi, hogy a vallási és etnikai hovatartozás mellett a szexuális
irányultság is a személyiség lényegi vonása. Ugyanez a szemlélet
tükröződött az új Polgári Törvénykönyv tervezetének 2007. október 29-i
verziójában is.

Ezek után megdöbbenéssel vettük észre, hogy a Ptk.
tervezetének legújabb változatában a szexuális irányultság és a nemi
identitás már nem szerepel, csak a faji-etnikai csoportok esetében
(tehát a korábbi listában található vallási kisebbségek esetében sem)
lenne lehetőség a gyűlöletbeszéd elleni polgári jogi fellépésre. Annál
is inkább érdekes a Minisztérium álláspontjának megváltozása, hogy a
Köztársasági Elnök Alkotmánybírósághoz szóló 2007. november 13-án kelt
levelében számos kifogást emel a törvény ellen, a szexuális irányultság
szerepeltetését azonban nem bírálja.
Az Európai Parlament 2006.
január 18-án elfogadott állásfoglalása „felhívja a tagállamokat annak
biztosítására, hogy a leszbikus, homoszexuális, biszexuális és
transznemű személyek védve legyenek a homofób gyűlöletbeszédtől és
erőszaktól”. Ennek megfelelően Európa és a világ számos államában (pl.
Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Írország, Izland, Kanada,
Svédország) a faji-etnikai és vallási csoportok mellett a szexuális
kisebbségek elleni gyűlöletbeszéd is szankcionálható. A
gyűlöletbeszédnek kitett csoportoknak az új Polgári Törvénykönyv
legújabb tervezetében található megkülönböztetése (vagyis hogy a
faji-etnikai csoportok esetében van lehetőség a gyűlöletbeszéd elleni
fellépésre, míg a szexuális kisebbségek esetében nincs) indokolatlan, az
érintett csoportok körét érdemes lenne kibővíteni a korábbi
tervezetekben nevesített csoportokkal, vagy olyan szabályt elfogadni,
amely nem taxatív felsorolást ad, hanem más módon határozza meg, hogy
mely csoportok esetén lehet fellépni a gyűlöletbeszéd ellen. Ez utóbbi
megoldást tartalmazza a Magyar Helsinki Bizottság és a NEKI által
közzétett javaslat , amely megoldást nyújt az általunk kifogásolt
problémára.

Mindezek alapján javasoljuk:

•    a bejegyzett
élettársi kapcsolatról szóló fejezet egészüljön ki házasság és a
bejegyzett élettársi kapcsolat joghatásainak azonosságát a jogrendszer
egésze számára előíró paragrafussal;

•    a törvény tegye lehetővé, hogy a bejegyzett élettársak fogadhassanak örökbe gyermeket, különösen partnerük gyermekét;
•   
a törvény tegye lehetővé, hogy a szülő és a gyermekkel tényleges
családi kapcsolatban álló személy okiratba foglalhassa a gyermek
nevelésében való részvételről szóló megállapodásukat;

•    a törvény a
faji-etnikai csoportok mellett a szexuális irányultság és a nemi
identitás szerinti kisebbségi csoportokra is terjessze ki a
gyűlöletbeszéd elleni polgári jogi fellépés lehetőségét.

Budapest, 2008. május 10.

Mocsonaki László, ügyvivő s.k.
Háttér Társaság a Melegekért

Témák