A bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézménye bevezetésének szükségességéről | Háttér Társaság

A bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézménye bevezetésének szükségességéről

A HÁTTÉR TÁRSASÁG A MELEGEKÉRT ÉS
A MAGYAR HELSINKI BIZOTTSÁG ÁLLÁSFOGLALÁSA A BEJEGYZETT ÉLETTÁRSI
KAPCSOLAT JOGINTÉZMÉNYE BEVEZETÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGÉRŐL, KÜLÖNÖS
TEKINTETTEL AZ AZONOS NEMŰ PÁROK JOGEGYENLŐSÉGÉNEK MEGTEREMTÉSÉRE

2007. október 27.

Véleményünk szerint az élettársi kapcsolat jelenlegi
szabályozása nem felel meg a társadalmi elvárásoknak és az élettársak
számos élethelyzetben kerülnek indokolatlanul hátrányos helyzetbe.
Különösen súlyos diszkrimináció éri az azonos nemű párokat, akik
párkapcsolatuk rendezésére a házasság intézményét nem vehetik igénybe.
Részükre ezért a jogegyenlőség biztosításának legegyszerűbb és a
jogegyenlőséget szimbolikus szinten is megvalósító megoldása a házasság
intézményének megnyitása lenne.

Amennyiben a jogalkotó a
házasság jogintézményének megnyitására nem vállalkozna, ezzel a
jogegyenlőséget ugyan nem valósítaná meg, de mégis komoly előrelépést
jelentene a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményének bevezetése. Az
új jogintézmény életre hívása egyszerre adna választ az élettársi
viszonynál szorosabb kapcsolatra vágyó különnemű párok és a kapcsolatuk
törvényi elismeréséért küzdő azonos nemű párok igényeire.

Az
újonnan bevezetésre kerülő bejegyzett élettársi viszonyt úgy kell
rendezni, hogy az a jogok és kötelezettségek egységes rendszerét
alkossa, és megfeleljen az alapvető alkotmányos, valamint emberi jogi
elvárásoknak. Ennek érdekében az új bejegyzett élettársi kapcsolatnak az
alábbi minimális követelményeknek kellene megfelelnie:

  • a bejegyzett élettársi viszony a családjog rendszerébe illeszkedne;
  • azt nemre való tekintet nélkül, bármely – házasságkötésre egyébként jogosult – ¬két személy köthetné;
  • hatósági regisztráció konstituálná és bírósági bontóeljárás eredményeként szűnne meg;
  • a partnerek a
    bejegyzéskor kötelesek lennének nyilatkozni, hogy vagyonközösségben vagy
    önálló szerzőként kívánnak-e együtt élni, illetve, hogy vagyoni
    viszonyaikat szerződéssel kívánják rendezni;
  • a bejegyzett élettársi
    viszonyhoz nem fűződne az apaság vélelme, de a bejegyzett élettársak
    jogosultak lennének a közös gyermekké fogadásra¬, különösen az élettárs
    gyermekének örökbefogadására, illetve a mesterséges megtermékenyítésre;
  • egyebekben a jogviszonyra a házasság szabályait kellene alkalmazni.

AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLATOK JELENTŐSÉGE

Magyarországon az elmúlt évtizedben számos olyan alkotmányos, jogi,
gazdasági és társadalmi folyamat játszódott le, amelyek együttesen
alapvetően hozzájárultak a magyar társadalom családszerkezetének
megváltozásához. Miközben a házasság maradt a családi együttélés
hagyományos jogi kerete, az élettársi kapcsolat más formái egyre
gyakoribbak a család-típusú együttélést választók körében. A
népszámlálási adatok alapján egyértelműen arra lehet következtetni, hogy
az elmúlt évtizedben az élettársi kapcsolat a házasság széles körben elfogadott alternatívájává vált a magyar társadalomban. Az azonos nemű párkapcsolatok állami elismerését előíró
1995-ös alkotmánybírósági döntést követően a jogalkotó a
jogegyenlőtlenséget a faktuális élettársi kapcsolat megnyitásával
kívánta felszámolni. Ugyanakkor az élettársi viszony jelenlegi,
faktuális modellje nem valós és átgondolt kodifikációs munka, hanem
tisztán bíró alkotta jog eredménye és mint ilyen, bizonyos kérdésekre
nem is lehet tekintettel.

Az azonos nemű párok együttélése jogi
elismerésének és a házasságot kötni ugyan nem kívánó, de tartósan együtt
élő különnemű párok igényeinek kielégítésére az elmúlt két évtizedben
az Európai Unió számos tagállama bevezette a bejegyzett élettársi kapcsolat
intézményét. Az új családjogi jogviszonyok ugyan jelentős sokszínűséget
mutatnak, (egyes országokban csak azonos nemű, másokban azonos és
különnemű párok részére is nyitva áll a jogintézmény, illetve eltérnek
az intézményhez kapcsolt joghatások is) közös bennük, hogy nem egy
élethelyzet tényleges fennállásához, hanem a hatósági bejegyzés tényéhez
fűznek jogkövetkezményeket. Az elmúlt években Magyarországon is
napirendre került egy ilyen új partnerkapcsolati forma bevezetése. Az
alábbiakban röviden áttekintjük, hogy a nemzetközi példák alapján milyen
célból és milyen feltételek mellett lenne érdemes bevezetni ezt az új
családjogi viszonyt Magyarországon is.

AZ AZONOS NEMŰ PÁROK PÁRKAPCSOLATAI

Az
azonos nemű párok részére a jogegyenlőség biztosításának legegyszerűbb
módja a házasság intézményének megnyitása lenne. Az Alkotmánybíróság egy
újabb,  népszavazási kezdeményezés felülvizsgálata tárgyában kiadott,
az azonos nemű párok házasságának lehetőségét érdemben nem vizsgáló
határozata szerint (966/H2007. AB, 2007. október 15.) az azonos neműek
házasságának lehetővé tételéhez alkotmánymódosítás szükséges.
Hangsúlyozandó azonban, hogy az Alkotmánybíróság a fenti határozatban
idézett 14/1995. (III. 13.) AB határozatában egyértelműen kimondta: a
jogalkotó maga dönti el, hogy milyen jogi lehetőséget kínál az azonos
nemű pároknak, fenntarthat hagyományos jogintézményeket, illetve a
tradicionális családmodelltől eltérő életközösségek számára létrehozhat
új jogi formákat.

Amennyiben nincs meg a jogalkotóban a
politikai szándék a házasság intézményének megnyitására, úgy a meleg és
leszbikus közösség jogegyenlőtlenségét mégis jelentősen csökkentené a bejegyzett élettársi kapcsolat
jogintézményének bevezetése. Az Alkotmánybíróság hivatkozott döntésében
lefekteti a bejegyzett élettársi viszony esetleges bevezetésére
vonatkozó alapelveket is: bár az érintett csoportoknak nincs joguk arra,
hogy ugyanazon jogintézmény álljon nyitva előttük, a különböző jogi
megoldásoknak joghatásaikat tekintve egyenlő jogokat kell biztosítaniuk a
homoszexuális és heteroszexuális pároknak. A döntés során –
hangsúlyozza az Alkotmánybíróság – alkotmányos követelmény, hogy az
érintetteket egyenlőként, azonos méltóságú személyként kezeljék. Ezért
ha a jogalkotó úgy dönt, hogy nem nyitja meg a házasság intézményét az
azonos nemű párok előtt, olyan jogi megoldást kell választania, amely a házassággal azonos jogokat biztosít.
Az Alkotmánybíróság már 1995-ben kiemelte, hogy az élettársi
kapcsolatban együttélő személyek közötti különbségtételnek nincs
alkotmányos indoka, és az alkotmánykonform megoldásokat számba véve a
testület már ekkor felvetette a bejegyzett élettársi kapcsolat
bevezetésének lehetőségét.

A BEJEGYZETT ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT SZABÁLYOZÁSÁNAK ALAPVONALAI

Függetlenül
attól, hogy a jogalkotó megteremti-e az azonos nemű párok
házasságkötésének a lehetőségét, érdemes a jelenlegi faktuális élettársi
kapcsolat és a házasság mellé egy harmadik, mind azonos, mind pedig
különnemű pároknak nyitva álló bejegyzett élettársi kapcsolatot bevezetni.
Az új intézmény joghatásait tekintve a faktuális élettársi kapcsolat és
a házasság között helyezkedne el. Az élettársi kapcsolathoz képest
szorosabb köteléket jelentene: azok a párok élnének vele, akik az
élettársi kapcsolatnál szorosabb együttélési formát választanak; a
bejegyzéshez kötöttség pedig megszüntetné a komolyabb joghatások esetén
felmerülő bizonyítási nehézségeket. Eltérne azonban a házasságtól is,
mivel annál rugalmasabb együttélési formát jelentene, így alternatíva
lehet azon különnemű párok számára is, akik bár házasságot is
köthetnének, érzelmi vagy ideológiai szempontok miatt még sem kívánják
azt.

Az újonnan létrejövő jogviszony (hasonlóan az új Polgári Törvénykönyv tervezetének élettársakra vonatkozó szabályozásával) a családjog rendszerébe
illeszkedne. A jogviszony a házassághoz hasonlóan a bejegyzés tényével
jönne létre, azt a regisztráció konstituálná. Ha egy jogintézményhez
számos jelentős jog, illetve kötelezettség kapcsolódik, szükséges, hogy a
társadalom szereplői és az együtt élők is egyértelmű viszonyok közé
kerüljenek. Az új Polgári Törvénykönyv tervezete által felvázolt
„fakultatív regisztráció” elképzelésével szemben tehát egyértelművé kell
tenni, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat abban is különbözik a
faktualitáson alapuló élettársi kapcsolattól, hogy fennállásának
bizonyításához elég a bejegyzés fennállásának igazolása. A hatósági
regisztrációnál a legegyszerűbb megoldás a hatáskör anyakönyvvezetőhöz
való telepítése lenne. Ennek kettős oka van: egyrészt a házasság
intézménye miatt az anyakönyvvezetők számára ez nem lenne új feladat, és
a regisztráció feltételeinek megteremtése nem járna
többletköltségekkel, ugyanakkor az anyakönyvvezető előtti regisztráció
egyben szimbolikus gesztus lenne a meleg és leszbikus közösség felé.

A konstitutív regisztráció azonban nem nélkülözheti azt, hogy a jogviszony megszűnése is hatósági aktus következménye
legyen. Kézenfekvő, hogy a viszony felbontását bírósági hatáskörbe
kellene utalni, a házasság analógiájára. Ugyanakkor célszerű lenne a
viszony felbontását megkönnyíteni abban az esetben, ha a felek
meghatározott kérdésekben közjegyző vagy ügyvéd előtt előzetesen
megállapodnának. Ebben az esetben a bíróság meghatározott határidőn
belül, nemperes eljárásban bontaná fel az élettársi viszonyt. Ez
gyorsabb, könnyített eljárást jelentene a házasság felbontásához képest,
ami megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyek a házassághoz képest
„lazább” együttélés jogi szabályozását igénylik.

A BEJEGYZETT ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT JOGHATÁSAI

Tekintettel
a jogintézmény célcsoportjára, vagyis az élettársi kapcsolatnál
szorosabb együttélést választó párokra, a bejegyzett élettársak néhány
kérdéstől eltekintve a házastársakkal azonos jogokkal, illetve
kötelezettségekkel rendelkeznének. Az egyszerűsített bontás (lásd fönt)
mellett elsősorban a vagyonjog és az apasági vélelem kérdésében indokolt
az eltérő szabályozás.

A vagyonjog esetében abból, az új
Polgári Törvénykönyv tervezetében is hangsúlyozott elvből érdemes
kiindulni, hogy nagyobb mozgásteret kell biztosítani a feleknek arra,
hogy maguk döntsék el milyen vagyonjogi viszonyok mellett kívánják élni
közös életüket. Ennek az elvnek egy olyan szabályozás felel meg
legjobban, amely előírja a feleknek, hogy a bejegyzés során kötelezően
nyilatkozzanak a választott vagyonjogi rezsimről, vagy arról, hogy
vagyoni viszonyaikat a bejegyzett élettársi viszony létrejöttével
egyidejűleg hatályosuló vagyonjogi szerződésben rendezték. Megegyezés
vagy szerződés hiányában (hasonlóan a házasság esetén a közös névviselés
kérdéséhez) a bejegyzett élettársi kapcsolat nem jönne létre.

A
másik fontos különbség az lenne, hogy a bejegyzett élettársi viszonyhoz
nem kapcsolódna az apaság vélelme, a bejegyzett élettárs apai elismerő
nyilatkozat vagy bírósági eljárás eredményeképpen válhatna a gyermek
apjává. Az apasági vélelem intézményének életre hívására az egyszerűség,
a nagyfokú valószínűség és a tudomány fejletlensége, valamint a gyermek
rendezett családi jogállásának igénye volt az indok. Úgy véljük, akik a
„lazább”, bejegyzett élettársi viszonyt választják, azok ebben a
tekintetben is kevésbé kötött viszonyokat igényelnek. Nem hagyható
figyelmen kívül az apaság vélelmének erősen patriarchális jellege sem:
pl. a jelenlegi rendszer az anyának rendkívül korlátozott mértékben ad
lehetőséget a vélelem megdöntésére, ugyanakkor a fogantatást követő
válás esetén nehézkes a gyermek tényleges származásának anyakönyvezése:
ha a terhes nő nem köt a gyermek születéséig újabb házasságot, csak
peres eljárással dönthető meg a vélelem. A gyermek jogai az apasági
vélelem hiányában sem sérülnének, hiszen apai elismerés nélkül is
könnyebb az apa személyének felkutatása, ha az anya azt megelőzően egy
hatóságilag bejegyzett, jogilag rendezett kapcsolatban élt.

A
gyermekvállalás kapcsán két további fontos kérdés merül fel: az
örökbefogadás és a mesterséges megtermékenyítés kérdése. Javaslatunk
szerint ezen a területen a bejegyzett élettársaknak a házastársakkal
azonos jogokat kell biztosítani, tehát az élettársak nemétől függetlenül
lehetővé kell tenni a bejegyzett élettársaknak, hogy mesterséges
megtermékenyítésben vegyenek részt, illetve hogy gyermeket fogadjanak
örökbe. Elöregedő és fogyó társadalmunkban alapvető demográfiai cél,
hogy az állam támogassa, ne pedig akadályozza a párokat a
gyermekvállalásban. Ésszerűtlen és alkotmányosan is visszás az a mai
helyzet, hogy egy egyedülálló nő – bizonyos feltételek fennállása esetén
-szexuális irányultságától függetlenül részt vehet mesterséges
megtermékenyítésben, ha azonban azonos nemű partnerével él, ki van abból
zárva. Hasonlóan ésszerűtlen az is, hogy a törvény lehetőséget biztosít
az egyéni örökbefogadásra, függetlenül az örökbefogadó szexuális
orientációjától vagy családi állapotától, partnere azonban semmilyen
törvényes kapcsolatba nem kerül a gyermekkel. Arra is számtalan példa
van, hogy egy azonos nemű pár egyikük korábbi párkapcsolatából származó
gyermeket nevel, ám mivel házasságot nem köthetnek, a nem biológiai
szülő semmilyen törvényes kapcsolatban nem áll az általa nevelt
gyermekkel. A bejegyzett élettársak közös örökbefogadásának tilalma
egyértelműen hozzájárul a rendezetlen családi kapcsolatok terjedéséhez,
ezáltal ellentmond a gyermekek védelme alkotmányos alapelvének. Ezen
elvek felismerése vezetett el oda, hogy ma már a legtöbb olyan államban,
ahol létezik a családjogi jogviszonyként elismert bejegyzett élettársi
kapcsolat, azonos nemű párok esetén is lehetőség van legalább a partner
gyermekének örökbefogadására, hiszen semmilyen indokkal nem támasztható
alá, hogy miért ne fogadhatná örökbe a gyermeket az a szülő, aki a
gyermeket egyébként is neveli. Még ha a jogalkotó úgy is dönt, hogy a
tudományos és emberi jogi érvek ellenére nem teszi lehetővé, hogy azonos
nemű párok egyedül maradt gyermekeket fogadjanak örökbe, kifejezetten
visszás és a nemzetközi példáknak ellentmondó lenne egy olyan bejegyzett
élettársi kapcsolat bevezetése, amely a partner gyermekének
örökbefogadására sem nyújt lehetőséget.

Mivel a bejegyzett
élettársi kapcsolat esetében a felek egyértelműen kinyilvánítják, hogy
egy szorosabb együttélési formát választanak, valamint a bejegyzés
konstitutív jellege garantálja a kapcsolat könnyű és egyértelmű
bizonyíthatóságát, minden más területen (így különösen a tartás, a
lakáshasználat, az öröklés, a bevándorlás, az állampolgárság, valamint a
munkajogi szabályok és a szociális juttatások területén) a házassággal
azonos jogok és kötelezettségek illetnék meg a bejegyzett élettársakat.

Budapest, 2007. október 27.

Mocsonaki László, ügyvivő s.k.                dr. Kádár András Kristóf, társelnök s.k.
Háttér Társaság a Melegekért                    Magyar Helsinki Bizottság

Témák