Vitaindító elképzelések az LMBT közösség jogairól az EU csatlakozás után | Háttér Társaság

Vitaindító elképzelések az LMBT közösség jogairól az EU csatlakozás után

HOGYAN TOVÁBB? A HÁTTÉR TÁRSASÁG A
MELEGEKÉRT EGYESÜLET VITAINDÍTÓ ELKÉPZELÉSEI A LESZBIKUS, MELEG,
BISZEXUÁLIS ÉS TRANSZNEMŰ KÖZÖSSÉG  JOGAIRÓL AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ
CSATLAKOZÁS UTÁN

2005. június 30.

Az első generációs melegjogok (a melegeket
kapcsolatait büntetőjogi szinten tiltó jogszabályi rendelkezések)
lebontása után, a második generációs rendelkezések (deklaratív szintű
jogegyenlőség) után a harmadik generációs szabályok bevezetése válik
indokolttá. Ez a közvetett módon megkülönböztető jogszabályok és
diszkriminatív gyakorlat megszüntetésének igényét, továbbá a családjogi
rendelkezések reformját jelenti.

Az Alkotmánybíróság 37/2002. (IX.4.) AB
határozatában megsemmisítette – többek között - a Btk. 199. §-át
(„Természet elleni fajtalanság”), és elrendelte az ezen paragrafus
alapján lefolytatott és jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások
felülvizsgálatát, amennyiben az elítélt még nem mentesült a hátrányos
jogkövetkezmények alól. Ezzel megszűnt a leszbikus, meleg, biszexuális
és transznemű személyeket leghátrányosabban érintő törvényhely, mely a
büntetőjog szintjén diszkriminált.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság egy egyedi
ügyben hozott ítéletében 2004. októberében arra az álláspontra
helyezkedett [1] , hogy az azonos nemű élettársak részére ugyanolyan
feltételekkel jár az özvegyi nyugdíj, mint a különnemű élettársak
esetén, természetesen az egyéb törvényes feltételek fennállása esetén.

Az egyenlő bánásmódról és az
esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2004. január 27. napján hatályba
lépett 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) az Európai Unió 2000/43/EK
irányelvének (faji irányelv)és a 2000/78/EK irányelvének
(foglalkoztatási keretirányelv) átültetését, és a hazai
antidiszkriminációs szabályozás egységessé tételét is szolgálja. A
törvény egyebek mellet tiltja a szexuális orientáció szerinti közvetlen
vagy közvetett diszkriminációt, a zaklatást, megtorlást vagy az ezen
alapuló jogellenes elkülönítést. [2]   Az új törvény rendelkezéseinek
végrehajtásáról szóló, 2005. január 1. napján hatályba lépett 362/2004.
(XII.26.) Kormány rendelet szabályozza az Egyenlő Bánásmód Hatóság
eljárásának részletes szabályait. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2005.
február 1-jén kezdte meg a munkáját.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság mellett működő Tanácsadó Testületet a Miniszterelnök 2005. június 30-i hatállyal nevezte ki.

Magyarország az említett törvénnyel a két uniós norma hazai jogba átültetésére vonatkozó kötelezettségének jórészt eleget tett.

Háttér Társaságnak a Károli Gáspár
Református Egyetem ellen az új esélyegyenlőségi törvény alapján indított
első magyarországi közérdekű igényérvényesítési perében, amelyben a
felperes azt kifogásolta, hogy az egyetem a honlapján olyan tartalmú
nyilatkozatot tett közzé, mely szerint a homoszexuális életet élő vagy
az azt propagáló személyek nem kívánatosak a vallástanári és a lelkészi
képzésben- a keresetet jogerősen elutasították. [3]  A Legfelsőbb
Bíróság által a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet olyan alapvető
jogértelmezési megállapításokat tett, amelyek hosszú évekre
iránymutatásul szolgálhatnak a hasonló jellegű igényeket támasztó
társadalmi szervezetek perlekedéseihez. Leszögezte, hogy az absztrakt, a
jövőben esetlegesen bekövetkező hátrány is sértheti az egyenlő bánásmód
követelményét, a szexuális orientáció csoportképző tényező és az emberi
személyiség lényegi vonásának tekinthető, részletesen elemezte az
osztott bizonyítási kötelezettség jellegét és szempontjait.

Az elmúlt pár év komoly eredményei mellett a
legnagyobb kihívást a diszkriminatív gyakorlat, a közvetve
megkülönböztető rendelkezések, és a családjogban fellehető anomáliák
jelentik.

Az állami szervek, hatóságok és bíróságok
esetenként diszkriminatív gyakorlata csupán tünete annak, amiként egy
társadalom a kisebbségekről, többek közt a melegekről vélekedik. Egy, az
Oktatási Jogok Biztosának Hivatala megbízásából készített felmérés
tanúsága szerint a magyar középiskolások 75 százalékára jellemző a
valamilyen mértékű előítéletes gondolkodás, a fiatalok nagyobb része nem
venné szívesen, ha egy általuk cigánynak tartott személy a baráti
körükhöz tartozna, az előítéletes diákok majdnem fele ellenzi a melegek
házasságkötését, míg a magukat toleránsnak tartók alig 30 százaléka
gondolkodik így. [4]

Tekintettel arra, hogy az előítéletek az
érdemi és valós információk hiányán alapulnak, szükséges, hogy a Nemzeti
Alaptantervbe ne csupán az előítéletességről való párbeszéd igénye
épüljön be, hanem kifejezetten térjen ki az előítélet anatómiájára,
mozgatórugóira, a védett csoportokra- így a melegekre is-,továbbá a
diszkrimináció fogalmára és fajtáira. [5]

A társadalom hétköznapi elvárásai közé
tartozik annak igénye, hogy a melegek is fogadják el egy alapvetően
heteroszexuális közösség normáit, tagozódjanak be a környezetükbe, ne
„kérkedjenek” másságukkal. Gyakran ezt az álláspontot hangoztatják a
közvéleményt formáló közszereplők, politikusok is nyilatkozataikban.
„Lehetsz meleg, de ne beszélj róla!”

Ahhoz azonban, hogy ezen kisebbség tagjai,
kiegyensúlyozottan, megfelelő énképpel, rendezett magánélettel
tevékenykedhessenek mindennapjaikban, feltétlenül szükséges- de nem
elégséges –egy olyan jogi környezet kialakítása, amely megteremti a
valós esélyegyenlőség lehetőségét. Meglehetősen cinikus egy kisebbségi
közösségtől úgy elvárni az integrálódást, hogy annak az alapvető jogi
feltételei és keretei sem kerülnek megteremtésre. Mint mindannyian
tudjuk, az emberi közösség alapegységét jelentő családot nagyon sok
tényező támogatja, segíti és tartja össze. Nem csak a családtagok
elfogadása és a gyermekvállalás lehetősége, de a közös jövő képe, a
házassághoz fűzött anyagi és erkölcsi kedvezmények rendszere és maga a
jogi kötelék is fontos szerepet játszik a kohézió biztosításában. A
meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű személyeknek is joguk van
családnak tekinteni a tartós, egymás támogatásán és megbecsülésén
alapuló életközösségeiket, és alappal várhatják el, hogy egy
világnézetileg semleges állam és jogrendszer is hasonlóan vélekedjék az
ilyen együttélésekről. [6]  Felelős gondolkodás mellett a többség érdeke
is azt szolgálja, hogy a lakosság 5-8 százalékát kitevő meleg kisebbség
rendezett jogi keretek közt, felelősséggel és méltósággal élhesse
mindennapjait és alkothasson.

A jogfejlődés következő szakaszában meg
kell nyitni a házasság intézményét az azonos nemű párok előtt,
biztosítva számukra a heteroszexuális házassághoz kapcsolódó minden
jogot ide értve a kettős örökbefogadás lehetőségét is. Átmenetileg
célszerű lenne egy olyan megoldás, amely létrehozna egy, a jelenlegi
élettársi viszony és a házasság közötti intézményt, a „bejegyzett
életpartnerség” intézményét. Az ehhez az életközösséghez fűződő jogok és
kötelezettségek rendszerének folyamatos bővítésével úgy lehetne az
„életpartnerséget” a házasság intézményéhez közelíteni, hogy az ezzel
járó társadalmi konfliktusok is a kezelhetőség határain belül
maradnának.

A házasság megnyitása vagy a „bejegyzett
életpartnerség” bevezetése kapcsán a család jogi fogalma minden
tekintetben kibővülhetne.

Elgondolkodtatóak a magyar törvényalkotás
módszerei a mesterséges megtermékenyítés jogi szabályozása kapcsán. Az
erre vonatkozó törvény értelmében az emberi reprodukcióra irányuló
különleges eljárásra a házastárs, illetve a különnemű élettárs
ivarsejtjeivel van lehetőség. [7]  Ez a fajta megközelítés elvileg
lehetetlenné teszi a leszbikus párok valamelyikének a művi úton történő
gyermekvállalását. Megjegyzendő, hogy a mesterséges megtermékenyítés
rendszerének újragondolása igen sokrétű feladat, számos jogi kérdést
(szülő fogalma, apaság vélelme, stb.) felvet.

A magyar jogrendszer adóssága a neműket
megváltoztató személyek jogi helyzetének rendezetlensége. Az egyenlő
bánásmódról szóló törvény ugyan a világon egyedülálló módon tiltja a
nemi identitás szerinti hátrányos megkülönböztetést is [8] , de ez a
mindennapok szintjén nem könnyíti meg a transzneműek életét. A nem
átalakításával járó művi beavatkozás, az ehhez kapcsolatos névviselési,
anyakönyvi és családjogi szabályok hiánya különösen kiszolgáltatottá
teszi ezeket az embereket.

Összegzésként: a melegek jogai
érvényesüléséhez és társadalmi esélyegyenlőségének elősegítéséhez
elengedhetetlen az állam aktív beavatkozásával a meglévő jogi szabályok
reformja, a család fogalmának újragondolása, a „bejegyzett
életpartnerség” intézményének bevezetésén keresztül a házasság
megnyitása az azonos nemű személyek részére, annak minden
következményével, így a kettős örökbefogadás lehetőségével együtt. Meg
kell teremteni a transzneműekre vonatkozó szabályrendszer alapjait,
társadalmi párbeszédet kell kezdeményezni a mesterséges megtermékenyítés
egyes kérdéseiről. Az oktatás szerves részéve kell tenni a
diszkrimináció tilalmának igényét.

Az állam feladata a közösség
felvilágosítása arról, hogy az ember értéke nem fajától, nemétől,
szexuális orientációjától, bőrszínétől, nemi identitásától vagy
világnézetétől függ: méltóságunk születésünknél fogva abszolút és
egyenlő.

Háttér Társaság a Melegekért [9]

 

[1]  Lásd Fővárosi Munkaügyi Bíróság 30. M. 623/2004/6. számú jogerős ítélete.
[2]  Lásd a 2003. évi CXXV. törvény 8. § m) pontja, 9-10. §.
[3] 
Lásd Fővárosi Bíróság 19. P. 21788/2004/10. számú ítélete, amelyet a
Fővárosi Ítélőtábla  2. Pf. 21318/2004/4. számú ítélete hagyott helyben.
Az ítéleteket a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság  Pfv.
IV. 20678/2005/5. számú ítéletével hatályában fenntartotta eltérő
indokolás mellett.
[4]  Forrás: Népszabadság, 2002. október 4.
[5] 
130/1995. ( X.26.) Korm. rendelet a Nemzeti Alaptanterv kiadásáról.  Az
előítéletet, mint emberismereti témát a 8. évfolyam tananyagként
említik a mellékletek.
[6]  A külföldiek beutazásáról és
tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény (Idtv.) 2. § (1) bekezdés
e) pontja szerint családtag: ha e törvény másként nem rendelkezik, a
külföldi házastársa, eltartott leszármazottja, az örökbe fogadott
gyermeke, nevelt gyermeke, a házastárs gyermeke, kiskorú esetén a szülő,
továbbá a külföldi és a házastárs eltartott felmenője. Az
idegenrendészeti jog tehát nem tekinti családtagnak az élettársat, és
mivel azonos nemű személyek házasságot nem köthetnek, jogilag
hátrányosabb helyzetbe kerülnek a heteroszexuális személyekhez
viszonyítva. Ezt a jelenséget hívja a jog közvetett diszkriminációnak,
hiszen egy látszólag semleges intézkedés vagy magatartás hatása hoz egy
csoportot, más, összehasonlítható helyzetben lévő csoporthoz képest
hátrányos helyzetbe.
[7]  Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV törvény 166-167. §-ai.
[8]  2003. évi CXXV. törvény 8. § n) pontja, 9-10 §
[9]  Az összefoglalót a Háttér Társaság megbízásából dr. Kárpáti József ügyvéd készítette.

Témák