Gyöngyök éve

A ​cseh Zuzana Brabcová regénye, amely egy leszbikus szerelem felkavaró, megrendítő története, talán az utóbbi évek legnagyobb visszhangját váltotta ki hazájában mind az olvasók, mind a kritikusok körében: alaposan felkavarta a cseh irodalom állóvizét. A regény hősnője, a negyvenéves Lucie, ahogy mondani szokás, rendezett anyagi és családi körülmények között él. Van férje, akivel annak idején osztálytársak voltak, van egy egyetemista lánya, van állása, értelmes, kedvére való munkája egy kulturális folyóiratnál. Aztán egy napon történik valami, ami egyszer s mindenkorra véget vet ennek a látszólagos idillnek. Luciének interjút kell készítenie egy leszbikus párral: mohó izgalommal és borzongva hallgatja egyszerre idegen és ismerős történetüket. A látottak és hallottak annyira felkavarják, hogy még aznap este Prága egyetlen leszbikus bárjában köt ki, ahol megismerkedik Magdával. Szerelem első látásra. Igenis, létezhet ilyen két nő között is. Illetve nem is szerelem ez, hanem végzetes vonzalom, pusztító szenvedély. Hiszen Magda, az üresfejű és hidegszívű, puccos és önző, műveletlen kisvárosi recepciós nem Lucie szívét és lelkét hódítja meg, hanem a testét és érzékeit. Luciének rá kell eszmélnie, hogy egész eddigi élete hazugság volt, hogy az, ami most történik vele, nem előzmény nélkül való. Csak ő valódi vágyait, érzéseit énje legmélyére zárta, pontosan úgy, ahogy kamaszkori szívbéli barátnőjének írt szerelmes leveleit süllyesztette egy nagy fekete doboz legeslegaljára. Ám Lucie most előveszi a dobozt… Brabcová rendkívül érzékletesen, s ugyanakkor mértéktartóan, míves eleganciával megírt regénye nem csak egy, még napjainkban is botránykőnek számító kapcsolat izgalmas-izgató története, a másság manifesztuma. A Gyöngyök éve lényegében az ember – minden ember – identitáskereséséről szól, arról, hogyan keressük meg és vállaljuk önmagunkat, mégha ehhez gyötrelmes utat is kell bejárnunk – különben nincs értelme az életnek. A könyvről lásd. Mások 2004/12; Mások 2005/2