Veszedelmes Éden

Ez a regény, amely 1929-ben, az író egyik legtermőbb, legszerencsésebb évében született, a cocteau-i prózának talán legszebb teljesítménye. Témájának élményszerűsége, a kamaszkor álomvilága, az a holdkóros biztonság, amellyel Cocteau a gyermekkor emlékei, őrületei s kicsapongásai között bolyog, s főképp az a mély, megértő s szinte fájó költészet, amely ennek a történetnek legszomorúbb, legkockázatosabb részleteti is bevilágítja, s az egésznek valami rejtett zenei ritmust kölcsönöz – ezt a kis könyvet nemcsak Cocteau, hanem az új francia regényirodalom egyik legnevezetesebb remekévé avatja, oly remekké, amely a franciáknál és másutt egész sorát érlelte a szebbnél szebb regényeknek, a gyermek- és kamaszkor rejtelmes Édenjének tájrajzait, melynek korábbi magyar kiadásai Vásott kölykök címmel jelentek meg.