Kongói utazás

Gide-et a természeti szépség, az emberi egzotikum, a primitív művészet, a néger zene vonzotta Afrikába. Ezt kereste, de nemcsak ezt találta. Kezdetben szinte csak a naplementék színorgiája, a buja növényzet smaragdzöldje, a lepkevilág gazdag változatai érdeklik, majd egyre szenvedélyesebben foglalkozik az őt körülvevő társadalommal, a feketék életkörülményeivel – egészségükkel, munkájukkal, keresetükkel. Rányílik a szeme a bennszülött lakosság szenvedéseire, kisemmizettségére, végtelen nyomorára és a fehér „civilizált” ember embertelen magatartására. Azóta Afrikának ez a darabja is arcot cserélt. Gide mély humánummal átitatott útinaplója a tanú rá, hogy mennyire időszerű Afrikában minden változás, amely az emberi haladás ügyét szolgálja.