Nijinsky, a gólem

Ez a könyv arról szól, hogy jött létre. Szóval nem irodalom, hanem – történelem. Egyszer aztán… Egy ismerősöm megkért, tartsak előadást Nijinskyről, aki mostanában lenne százéves – orosz balett-táncos volt a század elején, Stravinsky, Rodin barátja. Felfigyeltem, amikor pár nappal később a tévében egy idős hölgy – megkért, hogy ne említsem a nevét – arról beszélt, hogy férjéhez jártak annak idején a barátai, Bartók és József Attila, miközben a szomszédban – hadifogolyként – Vaslav Nijinsky lakott... József Attila életrajzából megtudtam, hogy e társaságban megfordult egy Keller Ágota nevű hölgy is. Ugyanebben az időben egy másik ismerősöm rávett, hogy tanuljam meg vele a héber betűket. Így tudtam meg, hogy a „Jesua” (Jézus) szó héberül „Megmentőt” jelent. A „jehudim” (zsidók) pedig azt, hogy „hirdető, közlő, hálaadó”. A „Jahve” istennév négy betűje pedig pont a létige négy betűjével azonos, vagyis egyértelműen a Létezésre utal. Visszatérve Nijinsky zsidó szomszédaihoz: Keller Ágota dédapjának, Löw Lipótnak (Kossuth főrabbijának) életrajzában egy héber nyelvű anyakönyvi kivonatot találtam, amelyről a család nem is tudott, s amelyről kiderült, hogy tizenhatodik őse a prágai Löw rabbi volt (1525–1609), akiről a gólem, a megbolondult néma agyagember elterjedt… Szöget ütött a fejembe, Nijinsky abba őrült bele, hogy úgy érezte, ő a Messiás, a Megváltó – és lám, most kiderül, hogy szomszédja egy középkori messiás-szakértő ükunokája. Löw egy legenda szerint ráadásul Dávid király leszármazottja, vagyis Jézus rokona is volt. A „gólem” kifejezés pedig – véletlen? – a kabbalista bibliamagyarázóknál azt a helyet jelenti, ahonnan a Messiás majd eljön. Akár hittem benne, akár nem, kénytelen voltam a Messiás-kérdésnek utánanézni, hiszen lehet, hogy ez a felbukkant Nijinsky-gólem konstelláció egy valódi „ál-Messiás” felfedezését jelenti – amilyenből az elmúlt háromezer évben volt vagy harminc, hisz egy legenda szerint Jézus, a Megmentő, minden generációban eljön, csak nem ismerik föl. De ez a könyv nem Nijinskyről, hanem arról, jelent-e nekünk bármit ma még a zsidó-keresztény hagyomány? És főként: mi van akkor, ha mégis „van” Isten? (Kozma György)