Egy halott énekei

Pasolini nevét filmjei (egymástól olyannyira eltérőek mint a Máté evangéliuma, illetve a Salo avagy Sodoma 120 napja) és talán méginkább homoszexuális-zsaroló gyilkosa által bekövetkezett halála tette világszerte, hazánkban is közismerté, híressé. De Pasolini elsősorban, mintegy eredendően, költő volt, méghozzá két különböző nyelv, ifjúkorában a friuli, később az olasz költője, mestere (a friuli nyelv Északkelet-Olaszországban honos, az olasznál archaikusabb neolatin nyelv). Ifjúkori friuli nyelvű költeményeit később olaszra fordította-átdolgozta. ; Most megjelent válogatott kötete három nyelvű: olaszul is, friuli nyelven is, magyarul is szerepelnek benne a költemények. A válogatás nagy, igen jelentős költőt revelál. Pasolini egyszerre mutatkozik verseiben hermetikus, ezoterikus költőnek, aki inkább fátyolként, sejtelmes takaróként él a nyelvvel, akinek mottói, művelődéstörténeti, szakrális és archaikus utalásai költeményeit is, költői világát is a labirintusokhoz teszik hasonlatossá, ugyanakkor az ősi egyszerűséget, egyértelműséget, paraszti "ordót" is hangsúlyosan képviseli. Egy olyan (már letűnt, de a negyvenes évekig még élt) világ rendjét, mentalitását, profán liturgiáját emeli verseibe, amelyek valahogy közelebb állnak a szentséghez, tisztasághoz, természetes életmódhoz, mint a későbbiek, a maiak (A halott gyermek; Szegény, ifjú magam; Dal; Halálom napja; Eső kívül mindenen; A boldogtalan fiatalok stb.). De e két nagy tömb, e két főirányzat mellett megszólalnak a leginkább vallomásos líra szívhangjai is Pasolini verseiben. A nagy bűnbánók, a nagy öngyötrők verlaine-i, villoni hangjai csakúgy kihallatszanak belőlük, mint a nagy misztikusok, elsősorban Assisi Szent Ferenc elragadtatott dadogásai. Nagy, jelentős kötet Pasolinié - minden művelt versolvasónak érdemes ajánlani. (konyvtar.hu)