Trimalchio lakomája

Petronius Arbiter, a római nagyúr, Nero császár (54-68) főudvarmestere, a finom izlés igazi művésze – „arbiter elegantiarum”, amint korábban nevezték – hatalmas és változatos korképben örökítette meg kora társadalmának félszegségeit. Ez a műve a Satiricon, csak töredékesen maradt ránk, de szerencsére egy nagyobb összefűggő töredék, a Trimalcho lakomája (15. fejezet), fogalmat ad az egész mű egykori elevenségéről és tarkaságáról. Trimalcho a megtollasodott, műveletlen kereskedő típusa – kissé a nagyzoló Néró torzképe is – vendégei a kisváros jellegzetes alakjai: beszélgetéseik, babonáik, durvaságaik, kedélyes örök emberi ízeket idéznek. A lakoma ételsora az ókori szakácsművészet káprázatos fogásait és finomságait tornyozza a mai olvasó elé, aki bizonyára visszafogott lélegzettel és mohó izgalommal szürcsöli majd az ókori írói művészetnek ezeket az ízeit és múlhatatlan zamatait.