"Mi vagyunk a család, a biztonság, az otthona" : leszbikus anyák, meleg apák és "pótapák" : interjúk

Ezt az interjúkötetet az Inter Alia Alapítány készítette a gyermeket nevelő azonos nemű párok körében végzett kutatása részeként. A projekt másik kiadványa egy jelentés, amelynek célja az, hogy a gyermeket vállaló és nevelő azonos nemű párok illetve a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) családok jogainak, egyenlőségének ügye megjelenjen a politikai és egyéb döntéshozók vitáiban, a gyermekvédelem területén dolgozó szakemberek látókörében, illetve a szakmai és nyilvános diskurzusokban: a szakmai, szakembereknek szóló kiadványoktól a szélesebb közönséget elérő médiáig. A projektet a Global Fund for Women támogatta. Az LMBT családok, az azonos nemű szülők gyermekeinek léte: tabutéma. A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt érő legtöbb támadás, kritika kiemelte, hogy az azonos nemű párok számára megfogalmazóik álláspontja szerint nem szabad „engedélyezni” a gyermek­vállalást – figyelmen kívül hagyva, hogy azonos nemű párok bárki „engedélyétől” függetlenül nevelnek és egyre nagyobb számban vállalnak gyermekeket. Magyarországon a rendszerváltással egyidőben, az 1980-as évek végén, illetve az 1990-es évek elején-közepén jöttek létre az első melegszervezetek. Ekkor jelent meg egy olyan új generáció is, amely a korábbinál nyíltabban éli meg identitásának ezen részét: nem titkolja meleg vagy leszbikus voltát. A szerencsésebbeknek, nyitottabb közegben élőknek sikerült magukat elfogadtatniuk a családjukkal, munkatársaikkal, barátaikkal is. Az utóbbi években ennek az immár harmincas éveiben járó „új LMBT generációnak” számos tagja ráébredt arra is, hogy gyermeket szeretne vállalni – pontosan ugyanazért, amiért mindenki más is, aki gyermeket vállal: szeretetet adni és kapni. Ez a felismerés sokaknál gyakorlati cselekvéshez vezetett: egyre több azonos nemű pár vállal és nevel gyermeket, vagy tervezi ezt a közeli jövőben. Amikor az LMBT párok vagy egyének gyermekvállaláshoz fűződő jogairól esik szó, általában örökbefogadásról beszélünk. Legtöbben arra gondolnak, hogy az LMBT párok állami gondozásban élő gyermekeket szeretnének örökbefogadni. Nyilvánvalóan vannak olyanok, akik ezt szeretnék, hiszen gyermektelen párok számára kézenfekvő megoldás olyan gyermeket örökbefogadni, akit vér szerinti szülei nem tudnak nevelni. Arról viszont ritkábban esik szó, hogy az LMBT emberek képesek természetes úton is gyermeket nemzeni és foganni, és ezzel a lehetőséggel sokan éltek is az elmúlt években – közülük néhány családot mutat be ez a kötet. Nyolc anyapárt, egy gyermeket vállalni készülő nőpárt, egy apát és két „pótapát”, akik rendszeresen gondját viselik megözvegyült barátnőjük gyermekének. Az örökbefogadás kérdése tehát nem csupán, sőt nem elsősorban arról szól, hogy LMBT párok szeretnék, ha lehetőségük volna állami gondozásban élő gyerekek örökbefogadni. A kérdés sokkal inkább az, hogyan lehet a pár mindkét tagja és a gyermekek számára is biztonságot nyújtó módon rendezni a már ma is létező, és a jövőben egyre nagyobb számban létrejövő olyan családok helyzetét, amelyekben a gyermeket azonos nemű pár neveli. Hiszen az egyenlőtlenség leginkább a gyermekeket érinti: ők azok, akiknek érzelmi és anyagi biztonsága sérül, ha a jog nem tekinti mindkét szülőjüket szülőnek.