Vad éjszakák

Fiú harmincéves és a fiúkat szereti. Samyt, aki majdnem bűnöző, Jamelt, a muzulmán rapper srácot. És a névtelen testeket, amik hatalmukba kerítik a Szajna parti vad éjszakákon. Néha feltűnik egy-egy lány. Aztán már csak Laura. A fiú HIV-pozitív. Nem vallja be Laurának, amikor először szeretkeznek. Lehet, hogy megfertőzte. A lány tizenhét éves. Őrülten szerelmes a fiúba, mindent megtesz, hogy ne veszítse el, könyörög és erőszakoskodik, hazudik és zsarolja. Klip-ritmusban csapnak össze és szakadnak el egymástól, utcaképek zakatolnak a szemünk előtt, videókamerán keresztül látjuk Párizs árnyait és fényeit, kokainmámoros partikat, aláfestésnek pedig elhaló szenvedélyes szavak ömlenek az üzenetrögzítőből. Majd egy lassú, elhagyatott tengerpart és emlékképek a kamaszkorból: arabok vére, napfényben szikrázó sziklák. És ekkor életbe lép az új rend: a halál közvetlen közeléből a fiú rácsodálkozik az őt körülvevő világra. És élni kezd. A vad éjszakák-ból készült kultuszfilmet Cyril Collard alkalmazta vászonra, ő rendezte, szerezte a zenéjét, eljátszotta a főszerepet. Néhány nappal azelőtt halt meg AIDS-ben, hogy átvehette volna a César-díjat. Harmincéves volt.