A néhai Mr. Shakespeare

Az 1998-­ban – többek között a Szerelmes Shakespeare forgatásával egy időben – íródott regény fiktív, posztmodern életrajz: a pontosan meghatározhatatlan korú narrátor a nagy londoni tűzvész idején írja életrajzát Shakespeare­ről, akinek a darabjaiban rendszeresen szerepelt színészként. A száz fejezetre tagolódó regény Shakespeare (és a narrátor) életének megannyi tükörcserepét jeleníti meg. Ebben igen tág tere nyílik és kell is nyílnia a fantáziának, hiszen viszonylag kevés tudható teljes bizonyossággal az életéről – nemrégiben Roland Emmerich jelenített meg filmvásznon egy elméleti lehetőséget Shakespeare szerzőségét illetően –, ami meg tudható, az nem különösebben izgalmas: ahhoz, hogy valaki izgalmas fordulatokkal töltse meg a drámaíró életét, muszáj fantáziához folyamodnia. Az író ki is aknázza az életrajz részletesen minden bizonnyal sohasem feltárható elemeiből adódó lehetőségeket, s Pickleherring narrátorként szerepeltetésével ahhoz hasonló fogáshoz folyamodik, amilyennel a magyarul is olvasható Faust regényében élt: ott Wagner, a famulus szemszögből ismeri meg az olvasó Faust életét, itt pedig a színész szemszögéből Shakespeare­ét – azaz: mintegy alulnézetből látjuk a magas kultúra alakjait és jelenségeit. (Maga Nye korábban felesége nézőpontjából is feldolgozta regényként Shakespeare életét). S mint egy színésztől elvárható, élénk képzelőerővel megjelenített, mindenféle forrásokból – az írott, történeti forrásokból, valamint pletykákból és híresztelésekből is – válogatás nélkül merítő, laza szálakkal egymáshoz kapcsoló elbeszélések füzérét kapja az olvasó. Az elbeszéléseket maga a narrátor személye kapcsolja egybe, akit maga nem is egyetlen személy: az egykori kisfiút a „nagy ravasz” „Shakespeare William” először nővé, majd végül Ariellé változtatja. A Shakespeare­t, e kulturális ikont ikonstátusából a hétköznapok világába illeszteni törekvő elbeszélő erénye a shakespeare-­i nyelvezet benső ismerete: ennek köszönhetően e nyelvezet közegén keresztül ismeri meg a fantáziaszülte eseményeket, John Shakespeare (aka Falstaff) és Erzsébet királynő termékeny találkozásától addig, hogy William Shakespeare Francis Drake szolgálatába szegődve matrózként körülhajózta a földgolyót. A regény nyelvezete – a közkeletű elnevezéssel élve – posztmodern: a kortársi próza nyelvébe a Shakespeare-­idézetek kívül időnként archaikus fordulatok ékelődnek, s a játékosságot fokozza a vendégszövegek és idézetek alkalmazása (a szerző az Utóiratban sorolja fel az idézett szerzőket, aki között nemcsak Shakespeare-­kortársak vannak). A fordító kiváló munkát végzett: a különböző stílusrétegek zökkenés nélkül illeszkednek egymáshoz, s a magyarul is gördülékeny szöveg megértésében informatív fordítói megjegyzések segítik az olvasót.