Más apától | Háttér Társaság

Más apától

CímMás apától
Közlemény típusaKönyv
Kiadás éve2013
KiadóScolar
VárosBudapest
Oldalak száma511
Műfajregény, törtémelmi regény
Nyelvmagyar
SzerzőHollinghurst, A
FordítóCsordás, G
ISBN szám978-963-24-4486-4
Absztrakt

„Akar az özvegyem lenni?" Három idősíkon, három különböző történelmi korszakon keresztül ábrázolja az angol irodalom egyik legnagyobb kortárs képviselője a társadalmi rétegeket, szubkultúrákat, s ezeken keresztül egész történelmi korszakokat. Cecil Valance, a Cambridge-ben tanuló nemesifjú 1913-ban ellátogat barátja, George birtokára. Itt megírja „Két Hold" című költeményét, melyet George húgának, Daphnénak ajánl, ám George-nak jó oka van azt hinni, hogy a vers valójában neki szól. Cecil megkéri Daphne kezét a háború alatt, ám nemsokára elesik. Daphne ezután hozzámegy a halott költő féktelen természetű bátyjához, Dudley Valance-hoz, azonban közös gyermekeik ellenére sem lel boldogságra mellette. Cecil hozzá írt verse a háború utáni években híressé válik, ahogy szerzője is; egy nemzedék, egy olyan Anglia szimbólumává lesz, mely örökre tovatűnt. Újabb és újabb generációk kutatják Cecil és a Valance család titkait, melyekből nem kevés akad…

Egy személyes vélemény, mely SPOILER-t és cselekményleírást is tartalmaz: "Egy csöppet vontatott, fárasztó mű, rengeteg fölösleges körítéssel, mely nagyon megnehezíti az olvasást. A 20. század eleji költő Cecil Valance és barátja, George között kialakuló (homo-)romantikus szálak teszi valamennyire izgalmassá. Talán a múltban a férfiak közötti kimondhatatlan szerelem az okozója annak, hogy Cecil Valance a lánynak, George húgának dedikálja szerelmes versét, mely a későbbiekben a tőle kapott legfontosabb emlékké válik számára. Cecil megkérte ugyan Daphne kezét a háború alatt, ám a háborúban elesett.
A háborús hős költő, Cecil Valance halála után vált közismertté a háborús költeményei miatt.
Évtizedek távlatából azt gondolhatnánk, hogy fokozatosan kitisztul a múlt, de valójában a dolgok sosem tisztulnak ki. A költő halála miatt elvarratlan szálak később sem dolgozódnak el. Csak az idő egyre inkább elfedi az akkori megvalósulatlan álmokat. Az élet akkoriban nem adott lehetőséget arra, hogy az emberek a vágyaiknak engedelmeskedjenek. Ha életben maradt volna mindkét fiú, akkor is valószínű megnősültek volna, hogy kor elvárásának eleget tegyenek. Mégis a halál végérvényesen elválasztotta őket.
A későbbi korokban az emberek szókimondóbbakká váltak. Sokféleképp élik az életüket, ismét szövődnek férfiak között szerelmek, és fokozatosan a közvélemény számára ez is elfogadottabbá vált. (Itt elsőre azt hittem egyfajta párhuzam alakul ki, a múlt és a jelen között, de sajnos ebben tévednem kellett...)
A későbbi korok emberei kimondják azt is, ami másnak fájdalmat okoz, abban a hitben, hogy az igazságról beszélnek, holott azok sem tudják mi volt a teljes igazság, akik benne éltek... A híres történelmi és irodalmi személyiségek életét kutató ifjú, akinek sikerül a családhoz befurakodnia egy jó pár évtizeddel később, nem egészen tisztességes módon próbálja felderíteni a család titkait. Ráadásul a számára homályos múltba vesző emlékeket, szívesen kiszínezi olyan részletekkel, amelyekre a közvélemény leginkább kíváncsi. Igazi hiéna módjára viselkedik. Mások múltjában vájkálva, sok kimondatlan dologra direkt rákérdezve, de időnként mégis teljességgel bakot lőve.
Azt gondolom, hogy ez a mű jól bemutatta azt, hogy a múlt szereplői sokkal összetettebb személyiségek, mint azt egy-egy később születő tanulmány írásai képesek volnának feldolgozni. Mégis számomra nagyon nagy csalódás volt. Az elején előforduló izgalmas részeket, hamar felváltották a terjengős, hosszú részek, melyekből hiányzott az izgalom. A későbbi korban előforduló nyomorult fickó szánalmas próbálkozásai inkább csalódást keltett, mint izgalmat hozott volna. A múlt titkaiba bevezetett olvasó, aki az igazság kimondását szomjazta volna, csalódnia kell: nincs egyetlen igazság, nincs mit kimondani és amit kimondunk az a mai kor embere számára csak botrány, az érintettek számára pedig fájdalom. Az igazságot minden ember magával viszi a saját sírjába.
Amellett, hogy a regény nagyon sok mondanivalót hordozott, nem volt elég izgalmasan megírva. Georges és Cecil Valance barátságáról/szerelméről szívesen olvasnánk többet. Például úgy is, ha a cselekményt végig Georges szemszögéből tekintettük volna végig... Az sokkal jobb volna... de nyilván az egy másik regény volna már."

Eredeti címThe Stranger's Child
Kulcsszavak
angol irodalom
20. század
első világháború
Egyesült Királyság
Anglia
Oxfordi Egyetem
költő
barátság
levendula házasság
irodalomtörténész
male homosexuality
melegek
Gyűjtemény
Szépirodalom
LMBT vonatkozás
jelentős
Raktári jelzet
hol/más
Archívumban elérhető
igen
Linkek
Kulcsszavak: 
angol irodalom
20. század
első világháború
Egyesült Királyság
Anglia
Oxfordi Egyetem
költő
barátság
levendula házasság
irodalomtörténész
male homosexuality
melegek

Témák