Aszalt szilva naplementekor : Mémtörténetek

Mi van a nyúlon túl? És innen? Szakadékba rohan-e a civilizáció gyorsvonata? Ha igen, van-e hova leugrani róla? Kitarthatunk-e szilárdan álláspontunk mellett anélkül, hogy a kommunikáció vérontásba vagy anyázásba torkolljon? És vajon muszáj-e ehhez megvilágosodnunk és szentté válnunk? Mi az összefüggés a hipnózisban látott középkori vár, a felhőkön épült kristálypalota, illetve Margit (vagy Jolán?) néni csíkos kardigánja között? Mi köze van Harry Potternek a depresszió és a fóbia kezeléséhez, továbbá számít-e bármit is Albus Dumbledore szexuális orientációja, és ha nem, akkor miért igen? Miért hasznos empatikusan megérteni a tömeggyilkost? Hogyan nem szólt Jézus missziós parancsa? Szabad-e Istent káromolni? És lehet-e? Hogyan változott meg a katolikus egyház „biztos tanítása” öt év leforgása alatt? Mi korlátozza Isten mindenhatóságát? Miként adja tovább az életet egy homoszexuális pár? Van-e halál az élet után? Az „élet nagy kérdéseivel” foglalkozó könyvek többsége két csoport valamelyikébe sorolható: vannak az élet egyetlen helyes útjának magabiztos kinyilatkoztatói, és vannak a „semmi sem biztos, viszont minden mindegy” álláspont kiábrándult hirdetői. BIRTALAN BALÁZS saját bevallása szerint menekül a magabiztos válaszok elől, ugyanakkor elszánt makacssággal kérdez. És persze válaszol is, ezt azonban mindig átszínezi a kétely, a bizonytalanság. Válaszai nem „vannak”, hanem „lettek”, s az, hogy miként lettek – vagyis személyes életének eseményei –, legalább olyan fontos, mint maguk a válaszok. „Könyvemben, ez nem is kérdés, elsősorban mémekről szólok: ideákról és ideológiákról, hitekről és hiedelmekről, egyéni és közösségi viselkedésformákról, valamint ezek lehetséges alternatíváiról. Azonban, ahogy már utaltam rá, gondolkodásomban ezek a mémek nem a priori vannak jelen, hanem – számos más mém társaságában – valamilyen módon jutottak el hozzám. S hogy a bennem zajló küzdelemben – a meccs jelen állása szerint – miért épp ezek a mémek látszanak diadalmaskodni, annak ugyancsak története van. A történet egésze az én történetem; az egyes történetek: mémtörténetek” – – írja az Aszalt szilva naplementekor műfajáról a szerző. NÁDASDY ÁDÁM: Olyan ember beszél itt hozzánk – mert úgy ír, mintha beszélne, szinte hallani a hangját –, aki sokhelyütt otthon van. Igazi gondolkodó, mindenen szeret eltűnődni, vitatkozni. Remek (mert elfogult!) elemzést ad a Harry Potter-könyvekről, többek között arról, milyen szépen szólnak a halálról. A hittudomány ellentmondásos tételeit is érdekesen fejtegeti, egyszerre nagyon katolikus és nagyon nem katolikus szemszögből. Kinn is van, benn is van. Határozott hangon emel szót a környezet megóvása érdekében, majd elmondja, hogyan süssön az ember libamájat a párjával, és mit igyon hozzá. Az emberi kapcsolatokról, köztük a homoszexualitásról is van megélt, őszinte mondanivalója. Meghökkentő és emberi ez a naplószerű könyv. Bizalmas, anélkül hogy bizalmaskodó volna. Lehet, hogy Birtalan Balázs mindezt azért teheti ilyen bensőséges, egyszerű hangon, mert igazából sehol sincs otthon?