Lily és a polip

Ez a magával ragadó történet arról a különleges valakiről szól, akiben feltétel nélkül bízol. Aki nélkül képtelen lennél élni. Ted Flask számára ez a valaki öregedő társa, Lily, aki történetesen egy rövidszőrű tacskó. A Lily és a polip felidézi az olvasóban, hogy milyen érzés viharosan szeretni valakit, majd ezek után milyen nehéz elengedni őt, és hogy a szeretteinkért vívott harcok a legnagyobbak az életünkben. Emlékszel rá, hogy melyik volt utoljára az a könyv, amit mindenképpen oda akartál adni a barátaidnak, hogy olvassák el? A Lily és a polip a következő. Tegzes Béla kommentje: "Nagyon érdekes regény. Nem vagyok egyáltalán nagy kutyabarát, sosem volt kutyám, és nem is szeretnék házi kedvencet. Nem vagyok igazán híve annak se, amikor egy állat emberi kapcsolatokat helyettesít. Ez a könyv mégis teljesen magával ragadott. Nagyon tetszett, filozofikus, elgondolkodtató, szomorú. A betegség a gyász a veszteség megtapasztalása nagyon plasztikusan van megfogalmazva, teljesen érthető, átélhető, megtapasztalható. Komoly mű. Örültem, hogy a főszereplő meleg. De a világ legtermészetesebb módján. Nem görcsöl, hogy fogadják el mások, nem tépelődik, hogy bújon elő. Hanem természetesen áll a dologhoz, és számomra ez is nagyon barátságos volt. A megélt és megálmodott pillanatok keveredése a valóság és az illúzió játéka, a belső monológok és az állat szájába adott szavak játéka, mint egy bűvészmutatvány a szerző sajátja. Néha a főszereplőnek is feltűnik, hogy nem tud kutyanyelven, és mégis szépen "fordítja le" önmaga számára. Mert az állattal megélt szeretetkapcsolat és a vele folytatott párbeszédek, a polip vagyis a daganat elhatalmasodása és a gyász kibontakozása, mind mind a főszereplőt, vagyis minket változtat meg. Tökéletes. "