Ha el nem hal a mag

Naplószerű érett írásaiban – amilyen a Ha el nem hal a mag is – hagy fel először modorosságával, éles elméjének tetszetős játékaival, szándékolt talányosságaival, s nézz szembe Narcissusként önmagával gondolatai, érzelmei, emlékképei tükrében. Ennek az írásának címe János evangéliumából való, s utal a gyermek Gide vallásos nevelésére is, de egyszersmind az erkölcsi-vallási normákkal hadakozó, felnőtté érlelődő író küzdelmeire is, a lélek halálára, ami által megtermékenyülhet és gyümölcsöt érlelhet a mag. Egy gondosan nevelt, agyonkulturált nagypolgári gyermek korán elveszti apját, s erős akaratú anyja erőszakos szeretetének árnyékában nő fel kényes ízlésű, rendhagyó hajlamú, érzékeny ifjúvá: íme a klasszikus freudi szituáció, amelyet az aggályosan igazmondó nyelv, a tájak és impressziók finom és őszinte érzékisége, az érzékekre ható alakrajzok keltenek életre.