Sittengeschichte der Nachkriegszeit : Band II.: Die Formen der Nachkriegserotik

Magnus Hirschfeld, a világszerte ismert német szexológus, a berlini Szexuáltudományi Intézet vezetője 1931-ben kezdett bele monumentális, ám félbeszakadt vállalkozásába. Az ő szerkesztésében kezdték kiadni az ötkötetesre tervezett Sittengeschichte der Jüngsten Zeit című kiadványsorozatot, mely a legújabb idők - a huszadik század - erkölcs- és szexualitástörténetével, valamint az erotika vizuális megjelenésével foglalkozott volna. A kétrészes első kötet az első világháború időszakával (1914-18) foglalkozott, a második rész pedig, szintén két kötetben a háború utáni, 1918 és 1930 közötti korszakkal. A népes szerzőgárda (Ernst Bien, Ludwig Chiavacci, Paul Englisch, Ladislaus Frank, L. Levy-Lenz, Herbert Lewandowski, J. R.Spinner, Bruno Vogel, Erich Wulfen, F. Aquila, Meta Kraus-Fessel, Curt Moreck, Erich Mühsam) által írt második rész 1951-ben reprint kiadásban is megjelent, és rendkívül érdekes beszámoló a korszak szexualitás- és erotikatörténetéről, számos fekete-fehér illusztráció kíséretében. Az első kötet a háború utáni erotika alapjaival, a második annak formáival foglalkozik, természetesen sok-sok, a férfi és női homoszexualitással kapcsolatos vonatkozásra is kitérve. A kötet megkülönböztetett figyelemmel kíséri a prostitúciót, és azon belül a homoszexuális férfiprostitúcióra is kitér. Foglalkozik továbbá a nagyobb port kavart szexuális vonatkozású sorozatgyilkosokkal is, így Fritz Haarmann ügyével is. A kötet érintőlegesen a korai nemváltásokkal is foglalkozik.