Oscar Wilde világa

A ​századvégi angol irodalom talán legszínesebb alakja, Oscar Wilde (1854-1900) klasszika-filológusnak indult, később költő, prózaíró, esszéista lett. Világra szóló sikereit drámáival aratta, ám igazi műfaja a csevegés, az élő beszéd. Az európai dekadencia angliai szálláscsinálója, később mártírja lett, a kifinomult másod-, sőt harmadlagos élmények prófétája. A művészi pózokból, mesterkélt allűrökből fölépített hedonista dandy figurájából kordivatot csinált. Wilde maga írta: „A zsenimet az életembe oltottam, a műveimbe csak a tehetségem jutott.” Meséi, versei, tanulmányai, szépprózája, a Dorian Gray arcképe, A boldog herceg, a Salomé, a Bunbury ma is népszerűek, két utóbbi drámáját a nagy klasszikus darabok közé sorolja a kritika. Wilde bámulatos karrierje 1895-ben egyik napról a másikra derékba tört, amikor őfelsége bírósága homoszexualitás vádjával kényszermunkával súlyosbított fegyházbüntetésre ítélte. A botrány akkoriban megrázta az egész újságolvasó Európát. A börtönből roncsként szabadult, s még aznap Franciaországba távozott. Ott, álnével élte le hátralévő három évét. Mint levelezéséből tudjuk, megtörve, de korántsem boldogtalanul – továbbra is képes volt kinevetni magát.