Maugham világa

"Arra a kritikusra várok, aki megmagyarázza, miért van az, hogy hibáim ellenére oly sokan és olyan hosszú ideje olvasnak" - mondta némi álszerénységgel a nyolcvanöt éves William Somerset Maugham. És valóban: leginkább a kritikusok nem tudtak dűlőre jutni a kérdésben. Nagy hírű kollégák - Graham Greene, Evelyn Waugh, Christopher Isherwood, George Orwell, John Le Carré, Raymond Chandler, García Márquez - emlegetik elismeréssel a nevét, ugyanakkor egy nagy irodalomtörténésztől és kritikustól, Edmund Wilsontól kapta a legegyértelműbb ledorongolást, és nem sokkal jobb a véleménye a magyar Márai Sándornak sem. Maugham azon kevés író közé tartozik, akiket lehetetlen végérvényesen a bestseller-szerzők vagy a halhatatlanok táborába utalni. Ott egyensúlyozik a kettő igen nehezen megvonható határvonalán. Az Örök szolgaság, a Sör és perec és legalább egy kötetre való remek novella elsőrangú művésznek mutatja. Számos egyéb regényét, vegyes műfajú írását jóval szerényebb teljesítménynek látjuk. Egyik-másik színdarabját - például az Imádok férjhez menni-t - pedig mindig újra és újra műsorra tűzik valahol a világon. Budai Katalin könyve ezt az ellentmondásos életművet és nem kevésbé ellentmondásos létrehozóját veszi tárgyilagosan, elfogulatlanul vizsgálat alá.