A Falconer : Regény

Zeke Farragut negyvennyolc éves egyetemi tanár, előkelő New England-i család szülötte a regény első lapjain bevonul a Falconer-i Átnevelő Központba – vagyis a börtönbe. Bűne: testvérgyilkosság. Rabtársai csupa „félnótás, furulyás-fazekas, fajtalan, firnyák, fanatikus, fájvirág, faragatlan fickó, féreg, flegma és mindenféle fölösleges népség”, akik, miként a börtönőr ordítja, „ölnek, nőket erőszakolnak meg, csecsemőket dugnak a kemencébe, az édes jó anyjukat megfojtják egy rágógumiért.” Farragut nemigen bánja bűnét, sem az egész kisszerű, zűrzavaros családi hátterét, sem a büntetést, amíg a szokásos kábítószeradagját megkapja – mert elvonás alatt is áll. Megtanulja, hogy hamar bele lehet szokni a börtönvilágba, a redukált életbe, a félhomályba, az észrevétlen elnyomorodásba. Amit visszafelé lepereg előtte és előttünk eddigi élete – a hóbortos-arisztokratikus szülők, a társadalom krémje, akik sem egymással, sem a gyerekekkel nem törődtek, a báty, aki nemeslelkűen felolvas magatehetetlen öregeknek, de a feleségét őrületbe kergeti, a felesége, aki nem tud mit kezdeni Farraguttal, a fia, akit alig ismer, a szeretők, a nők és férfiak vegyest –, kiderül, hogy alighanem törvényszerűen vezetett az útja a Falconerba. Ahogy Sam Bellow írja: „ A Falconer ragyogó könyv. Durva, elegáns, tiszta. És nélkülözhetlen, ha valaki komolyan meg akarja tudni, mi történik az ember lelkével Amerikában.” Lásd. Mások 1999/7