
| Cím | Wilde-breviárium : a művészet és a szép kedvelői számára |
| Közlemény típusa | Könyv |
| Kiadás éve | 1923 |
| Kiadó | Rózsavölgyi |
| Város | Budapest |
| Oldalak száma | 326 |
| Kiadás | 2. bőv. kiad. |
| Műfaj | életrajz |
| Nyelv | magyar |
| Szerző | Cserna, A |
| Absztrakt | Az utolsó párisi világkiállítás évében, koratéli, sápadt decemberi reggelen szomorú menet haladt a vidám diáknegyed utcáin. Páris egyik külvárosi szállójából kisérte néhány meghitt barátja utolsó útjára a tizenkilencedik század legszellemesebb angol íróját, a paradoxonok nagymesterét, a legköltőibb mesék mesélőjét, az Élet Királyát, - Wilde Oszkárt. Koporsója a végzetes tizenhármas számot kapta és tizenhárom ember haladt a szegényes halottaskocsi mögött, amely zörgő kerekekkel cammogott a Cimetiére Bagneux felé, ahonnan csak évek múltán szállították át kegyeletes kezek a költő hamvait az előkelő Pere Lachaise márványemléke alá. Mindezt számtalan viszszaemlékezésben, életleírásban olvashattuk. A temetési menet tizenhárom, - némelyek szerint csak hét - résztvevője között alig akadt néhány, aki meg ne írta volna találkozásainak történetét a nagy, a tündöklő, vagy a dicső mult halvány emlékeiben élő Wilde Oszkárral, világért sem feledkezve meg 1900 november 30-áról, amikor ő is „jelen volt". Wilde Oszkár barátságával legtöbben a halála után dicsekedtek és Sherard Róberttől a magyar Rozsnyai Kálmánig, aki Sidney Carton néven vallja magát a költő egyik bizalmasának, se szeri se száma azoknak az íróknak, akik hiúságból vagy üzleti érdekből, vagy akár mind a két célt szolgálva igyekeztek megírni a Dorian Gray szerzőjének mozgalmas és tragikus élettörténetét. |
| Kulcsszavak | 19. század Anglia Írország Párizs irodalomtörténet drámaíró Oscar Wilde |
| Gyűjtemény | Szakirodalom |
| LMBT vonatkozás | jelentős |
| Raktári jelzet | cser/wil |
| Archívumban elérhető | igen |
| Linkek |