És megfőttek a vízilovak

1944-ben ​döbbenetes gyilkosság rázta meg a baráti társaságot, amelyből aztán a beatnemzedék legnagyobb írói kinőttek. A történet és a véres végkifejlet – a bonyolult kapcsolat, mely egy szép, tehetséges, szexuális identitását még csak kereső fiú és középkorú, őrülten szerelmes mentora, gyámja és zaklatója között kialakult – nemcsak az újságok számára volt szenzáció, hanem írók egész sorát igézte meg. Az akkor huszonkét éves Jack Kerouac és a harmincéves William S. Burroughs – még mindkettő ismeretlen, sehol sem publikáló író – közösen megírta a maga változatát, mely nemcsak a bűnügy sztorija, hanem a későbbi beat spontán, szikár stílusában varázsolja elénk New York hangulatát a háború utolsó éveiben – és annak az elveszett nemzedéknek az útkeresését, amely Amerika addigi értékrendjét sok szempontból felrúgva, sőt dühösen elátkozva, az életben és a művészetben is egyre új kalandokra vágyott. A kisregényt sokáig csak mint legendát – mint Kerouac és Burroughs korai, elveszett közös művét – tartották számon a beatirodalom rajongói. De a mű nem veszett el, csak évtizedekig meglapult egy dobozban, mert főhőse, a két író fiatalkori barátja, aki a gyilkosság miatti büntetését letöltve neves újságíró lett, nem járult hozzá a megjelentetéséhez. Végül csak az ő halála után, 2008-ban látott napvilágot a könyv: „a gyilkosság története, amely megszülte a beatnemzedéket”. „Végül csak kimentem a kocsmából, és ott álltam a végtelen magányomban, késő délután a Harmadik sugárúton. Eldübörgött fölöttem a magasvasút, és nagy teherautók zötyögtek el az úton. Itt voltam, teljesen egyedül, és mindennek vége volt. És ott helyben eldöntöttem, hogy megint utazni fogok.” JACK KEROUAC (1922–1969) a beatnemzedék leghíresebb könyvének, az Úton-nak a szerzője; számtalan íróra és zenészre volt hatással; fiatalok százezrei indultak el az úton, követve a példáját – ő azonban nem tartotta magát a beatkultúra királyának; igazából egész élete a tökéletességnek vagy, ha úgy tetszik, a „beatitude”-nak, az íráson keresztül történő „üdvözülésnek” a végtelen keresése. WILLIAM S. BURROUGHS (1914–1997) a beatnemzedék egyik legjelentősebb írója, Kerouac szerint „a legnagyobb szatirikus Jonathan Swift óta”. Főműve, a Meztelen ebéd minden idők egyik legfelkavaróbb irodalmi alkotása; ahogy a Newsweek írt a megjelenése után: „kiáltás a pokolból”.