| Cím | Fekete levelek |
| Közlemény típusa | Könyv |
| Kiadás éve | 1997 |
| Kiadó | Belvárosi Könyvkiadó |
| Műfaj | novella |
| Nyelv | magyar |
| Szerző | Obersovszky, G |
| Absztrakt | Talán - nem talán, biztosan - életem legszebb nyara ez az 1997-es. Ég, tüzel, mint gyermekkori nyaraimban tette, s az égő, tüzelő dolgok legszebb dolgaim. Égve, tüzelve tettem életem első szakaszát, megzárva az akasztófával, melyet azért kívántam meg magamnak, mert szép dolgaim kimívelését nem kívánhattam s már-már olyan tagolatlan ostobaságba torkollottam, mint itészeim. Most beérni látszanak nem csak győzelmes vereségeim, de vereséges győzelmeim is. Írószövetségi szerzői estemen annyian gyűltek össze, hogy annyi embert egy tömegben még nem láttam ott; elkészült és rövidesen képernyőre kerül Vígh Kristóf megzenésítette pórusaim egy ciklusa Rost Andrea előadásában; egybeállt prelűd halál után című pórusgyűjteményem harmadik kötete; a vége felé járok vagyok című egyszemélyes folyóiratom hetedik évfolyamának; és most ez a regény a Belvárosi Könyvkiadó kiadásában. Szentimentalizmusaimat is jól szolgálja: a Kiadó vezetőjétől, Mezei Andrástól származik álnevem ötlete: Oby. Sok hamis évet végigjártam vele. De a könyv maga is szentimentális. Legalábbis az lenne a régi és mára kövesedett ítészek szerint. En csak szeretőnek tartom. Tematikailag nem sokat mondhatok róla, mert lelőném. Az ember pedig nem szívesen lövi le legszeretettebb teremtményeit. |
| Kulcsszavak | leszbikusok |
| Gyűjtemény | Szépirodalom |
| LMBT vonatkozás | érintőleges |
| Archívumban elérhető | nem |
Kulcsszavak:
leszbikusok