Nat Turner vallomásai

Az 1831-es virginiai rabszolgalázadás vezetőjéről szóló mű. "1831-ben egy néger rabszolga, Nat Turner, az Egyesült Államok Virginia államában hetvenedmagával föllázadt, lemészárolt több tucat fehér embert, és három napig rettegésben tartotta a környéket. De Nat Turner kezéhez csak egy ember vére tapadt, szerelmét, a fehér Margaret Whiteheadet ölte meg. Ez volt az észak-amerikai néger rabszolgaság történetének egyetlen jelentős lázadása. Nat Turnert elfogták, halálra ítélték, kivégezték. Mi lakott Nat Turner lelkében? Hogy jutott idáig? Milyen ember volt Nat Turner, a prédikátor, aki Isten igéjével vezette rohamra lázadó négereit? Erre keres feleletet William Styron, a Virginiában született világhírű amerikai regényíró, amikor a siralomházban Nat Turnert önmagával, önmaga emlékeivel és lelkiismeretével szembesíti. Nat Turner végiggondolja az életét, s az olvasó előtt kibontakozik a korabeli Amerika széles körképe, egy emberi lélek rejtett mélye. De a regényből nemcsak a múlt, a jelen is kirajzolódik. Talán ez az oka, hogy a regényt a fehér fajgyűlölők és a néger fanatikusok egyaránt ádáz haraggal támadták. Styron becsületes választ keres az elnyomottak és az elnyomók vitájára, híven ábrázolja a kor talán legnehezebb problémáját, s fölvillantja a remény suragát: az emberek közt nincs áthághatatlan akadály, s az áldozat Nat Turner, és meggyilkolt szerelme, a fehér Margaret Whitehead áldozata sem volt hiábavaló." A regényben több meleg vonatkozás is található: Nat fiatalkori védelmezőjét, a “fekete Apolló” Harkot megvádolják fajtalansággal, pedig egy forró nyári napon, a tóparton a gazda fia, Putnamen csókolózik meztelenül összefonódva a szomszéd birtokos fiával, Joellel; később Natet egy idősebb meleg pap mellé adják, aki megpróbálja őt megkörnyékezni; a felnőtt Nat egyik ismerőse pedig Ethelred T. Brantley egy ötven körüli, nőies férfi, aki fiúkkal szexel pénzért, és fél tőle, hogy feldobják. Lásd. Mások 1998/3.

amerikai regényíró