Sötét jelek

A 20. századi magyar irodalom mesterének elbeszéléskötete először és mindeddig utoljára 1957-ben látott napvilágot, hatvankét év múltán most jelenik meg újra az író életműsorozatában. A Sötét jelek írásai, köztük mesékkel és két kisregénnyel, már megelőlegezik a később kibontakozó egyéni írás- és látásmódot. A címválasztás nem véletlen, a fiatal Mészöly háborús elbeszéléseiből, a háború utáni kaotikus magyar világ képeit felvillantó és a hatalom tapasztalatának „sötét jeleit” feltérképező írásokból áll a kötet, s mindegyik történet feszült, izgalmas dramaturgiával építkezik. Az elbeszélt események minden pillanata valamiféle érzékileg felfogható irracionalizmussal ütközik, ezért a korszak hivatalos ízlésének Mészöly írói világa elfogadhatatlannak bizonyult, s a szerző számára tíz év kényszerű szilenciumot eredményezett. A Képek egy utazás történetéből című elbeszélésben egy kántor meg a barátja őrjáratoznak éjszaka a vagonok között, közben bizalmas, homoerotikus motívumokat is tartalmazó kapcsolat alakul ki közöttük, s ebbe a történetszálba ékelődnek be a hideg télben veszteglő szakasz életének képei.