A ​jó fiú

Belfast ​falakkal, kerítésekkel körülvett, katolikusok lakta negyedében, Ardoyne-ban él a tizenkét éves Mickey. A nyolcvanas évek elején járunk, a legádázabb észak-írországi zavargások idején, kemény, zárt, szűk és veszélyes világban, ahol naponta robbannak bombák, állandó összetűzések (protestánsok és katolikusok) tartják félelemben azokat, akik csak (túl)élni akarnak, egész utcákban razziáznak brit katonák és az őket pártoló helyi rendőrség. A gyerekek korán érnek, a fiúk durvák és erőszakosak, a lányokat az utca neveli, nagy a szegénység. Mickey-nek nincs barátja, kilóg a kortársai közül: érzékenyebb, szelídebb, okosabb, és nem élvezi a kegyetlen „fiús” játékokat. Rengeteget álmodozik, például arról, hogy Amerikába megy, és meggazdagodik, aztán maga mellé veszi imádott anyját és kishúgát. A humoros és megindító epizódokban bővelkedő, gyerekszemmel elbeszélt történet egy nyári szünetet ölel föl, az utolsót, mielőtt Mickey új iskolába megy. Sorsdöntő nyár, melynek eseményei serdülővé avatják a kisfiút: lát halált, reménytelenséget, küzdelmet, hűséget és árulást, erőszakot és végtelen szeretetet, sőt még smárolni is megtanul. Aztán egy nap merész ötlete támad.