„A házaséletet férje mellett megszokta vagy legalábbis eltűri, de néha még élvezi is” : a leszbikusság képei a Kádár-korszak pszichiátriai irodalmában | Háttér Társaság

„A házaséletet férje mellett megszokta vagy legalábbis eltűri, de néha még élvezi is” : a leszbikusság képei a Kádár-korszak pszichiátriai irodalmában

Cím„A házaséletet férje mellett megszokta vagy legalábbis eltűri, de néha még élvezi is” : a leszbikusság képei a Kádár-korszak pszichiátriai irodalmában
Közlemény típusaFolyóirat cikk
Kiadás éve2016
FolyóiratKorall
Évfolyam17.
Szám66.
Oldal73-99.
Megjelenés dátuma2016.12.31
Nyelvmagyar
SzerzőBorgos, A
ISSN1586-2410
Absztrakt

A homoszexualitás, amikor éppen pszichológusok elméleti és klinikai érdek-lődésének tárgya, akkor sem pusztán pszichológiai jelenség, hanem különféle intézmények által kezelt társadalmi ügy is. Ebben a folyamatban a Kádár-korszak pszi-szakértői, miközben az objektív és elfogulatlan tudomány pozíciójából beszélnek, többnyire a hagyományos nemiszerep-normákat és családi ideálokat erősítik meg, ily módon a heteronormatív társadalom befolyásos képviselőiként és közvetítőiként működnek. A homoszexualitás 1961-es (magyarországi) dekriminalizációja és 1973-as (nemzetközi) depatologizációja alapvetően nem változ-tatta meg az erről szóló patologizáló-normatív pszichiátriai diskurzust. Bár durva reparatív próbálkozások Magyarországon nem jellemzőek (vagy nem ismertek), az elsőrendű terápiás cél a megfelelő társadalmi adaptáció elérése. A meleg és leszbikus, vagy épp biszexuális identitásnak vagy életperspektívának mint egészséges és magától értetődő választásnak nincs valódi elismerése; ha egyáltalán fog-lalkoznak vele, sérülésként vagy másodlagos, hiánypótló jelenségként értelmezik. Kevés esetben, és inkább csak a nyolcvanas évek közepétől fordul elő a társadalmi szempontok bevonása, és mutatkozik nagyobb érzékenység ezek pszichés konzekvenciáira. Ekkortól hangsúlyosabban jelenik meg a rejtőzködés, az előbújás, a párkapcsolat, a társas-társadalmi közeg szerepének vizsgálata.A korszak homoszexualitásról szóló pszichológiai-pszichiátriai vagy szexológiai diskurzusain belül a nők vonatkozásában találunk néhány jellegze-tes motívumot. A nők szexuális irányultságát általában inkább egy kontinuum mentén írják le, mint egyértelmű orientációként, szexuális választásaikat rend-szerint érzelmi tényezőkhöz és az intimitás iránti általános szükséglethez kap-csolva. Ugyanakkor hajlamosak a leszbikus kapcsolatokban egyfajta heterosze-xuális minta alapján férfi-női típusokat azonosítani. Az eredet iránti érdeklődés hasonlóan erős, és részben hasonló konklúziókhoz vezet, mint a férfiak esetében. A nőknél azonban „nincs szükség” konverziós terápiára, mivel a férjhezmenetel társadalmilag előírt forgatókönyve elég erős, és a férfiakkal átélt szexuális öröm hiánya nem minősül problémának, fenti szerepüknek enélkül is eleget tesznek. Az intimitáskifejezés társadalmilag elfogadható formái maguknak a nők-nek is megkönnyítik, hogy elkerüljék az egyértelmű szexuális identitás vállalásának „kényszerét”, és láthatatlanok maradjanak. A nők azonos nemű vonzalmai ezért is minősülnek kevésbé normasértőnek, bár a nők mint aktív szexuális lények (akik ráadásul szexuális értelemben sem szorulnak a férfiakra) jelenthetnek némi veszélyt a fennálló társadalmi (nemi) rendre, ezért a megelőzés és keze-lés kérdése az ő esetükben is előkerül. A tudományos és népszerű pszichiátriai és szexológiai irodalmak összességében azt jelzik, hogy míg a férfiak esetében a normatív szexualitás megsértése az erősebb tabu, a nők oldaláról a házasság és a családalapítás „rendeltetésének” be nem teljesítése minősül komolyabb társadalmi áthágásnak.

Teljes műhttp://epa.oszk.hu/00400/00414/00057/pdf/EPA00414_korall_2016_66_073-099.pdf
Kulcsszavak
pszichológia
Kádár era
leszbikusok
Gyűjtemény
Szakirodalom
LMBT vonatkozás
főtéma
Raktári jelzet
bor/ház
Archívumban elérhető
igen
Kulcsszavak: 
pszichológia
Kádár era
leszbikusok

Témák