A hit kockázata : éjszakai beszélgetések Jeruzsálemben

Ez a könyv a modern beszélgetőkönyvek sorába tartozik, tegyük hozzá: a szókimondó beszélgetőkönyvek közé! Az agg főpapnak, Carlo Maria Martini SJ (1927–2012) bíborosnak, nincs vesztenivalója: az őszintén kérdező fiataloknak őszintén válaszol. Nem ír teológiai traktátusokat, hanem egyszerűen, bölcsen, mégis lelkesítő erővel összefoglalja mindazt, ami hosszú papi, szerzetesi életének tapasztalata. Éppen ezért érdekes, olvasmányos, útbaigazító. Martini bíboros, aki a fiatalok kérdéseire keres válaszokat, így nyilatkozott a könyvről: „Mikor megtudtam, hogy Georg Sporschill atya Jeruzsálembe jön, megörültem. (…) [Ezután,] bár jómagam inkább korán kelő típus vagyok, gyakorta késő éjszakáig beszélgettünk a mai fiatalokról. Már-már közös álmokig jutottunk. Éjjel könnyebben születnek a jó gondolatok, mint nappal a racionalitások idején. Ez a kis könyv azokból a jeruzsálemi éjszakai beszélgetésekből született. A legfontosabb részét a fiatalok kérdései képezik. Vajon ma is hajlanak arra, hogy kritizálják az Egyházat? Vagy eltávolodnak szép csendben? Meggyőződésem, hogy ahol konfliktus van, ég a láng, és a Szentlélek működésben van. Mindig is éreztem ezt a fiatalokkal való találkozások alkalmával. A könyv, melyet most átadunk négykezes alkotás. A figyelmes olvasónak bizonyára nem kerül majd nagy erőfeszítésébe megérteni, hogy a könyv egyes oldalai Martini bíboros tapasztalatait mondják el míg mások Georg atya számos hazai és mások véleményét tükrözik.” A könyv érinti a szexualitás témakörét, többek között élesen bírálja a Humana Vitae enciklikát, és a bíboros a homoszexualitás témakörét is érinti. Utóbbiról Martini bíboros így nyilatkozik: „Engedje meg, hogy erre a kérdésre válaszolva, ugyanazzal a visszafogottsággal és diszkrécióval nyilatkozzam, ahogyan azt magam részről én el is várom az Egyháztól a szexualitás témájában. Ismerősi körömben vannak homoszexuális párok, akik nagyra becsült és másokért tevő emberek. Soha nem kértek rá, és eszembe se jutott, hogy ítéletet mondjak róluk. Az igazi kérdés az, hogyan tudunk szembesülni ezzel a témával. Én könnyebbnek érzem ennek a módját megtalálni, ha személyesen is ismerek valakit, és nem általános téziseket kell megvédenem." – [A különböző egyházak véleményének] „sokféleségében keressük mi az utunkat. A Szentírás elsődleges aggodalma a család gondozására és a gyermekvállalás egészséges felvállalására vonatkozik, amely minden esetben heteroszexuális kapcsolatokban fordulhat elő. Következésképpen én az értékek hierarchiája felé hajlok, és nem az egyenlő jogok elve felé. Már így is sokkal többet mondtam, mint amennyit szabad lett volna. Olyan utakat járunk végig együtt és nagy óvatossággal,amelyek egymástól különbözőek. Ugyanakkor nem kell hadijáratot indítanunk a világ ellen, csak mert a bejárandó utak különbözőek. Mindazonáltal a homoszexualitáshoz való viszonyulásunkat illetően szemrehányást kell tennünk magunknak a Katolikus Egyházban, amiért olyan gyakran voltunk nagyon is érzéketlenek. Most egy fiatal jut eszembe, aki azon fáradozott, hogy megértse saját szexuális orientálódását. Nagy gondban volt. Nem tudott senkivel sem beszélgetni erről, mert nagyon szégyellte magát. Úgy érezte, ha bevallja homoszexuális hajlamait, kirekesztették volna. Ez a fiatal egészen belebetegedett aztán, és mindezt azért, mert nem segítettünk neki. Depressziós lett, és emiatt egy pszichiáterhez kellett fordulnia, akinél végre figyelő bátorításra talált."