Színek és évek - Hangyaboly

Az írónő korának új nőtípusairól írta történeteit, azokról, akik már nem tudnak „derülten tenni-venni a mázas csuprok és bádogsütők közt, eseménytelen napokon át”, többre vágytak, ki akartak törni a rájuk kényszerített szűkös életformából, hogy önálló, dolgozó, alkotó társai legyenek élettársuknak, hogy megbecsült, tiszteletre méltó, szabad helyet nyerjenek el a társadalomban. Kaffka asszonyhőseit a rájuk kényszerített kicsinyes életforma fojtogatja, tehát a társadalom ellen lázadnak. Ennek a lázadásnak különböző az eredménye is. A Színek és az évek Pórtelky Magdájának lázadása még inkább csak belső igény, belső küzdelem, neveltetése és alkati passzivista megfosztja őt az önálló tevékenységre való alkalmasságától, tehát nem tud élni a kínálkozó lehetőséggel, és visszasüpped a hangtalan, eseménytelen kisszerű asszonyi sorsba. Mária éveinek hőse már a jövő lányai közül való. Felsőbb nőiskolában tanul, diplomát szerez, tanári állást kap, maga keresi a kenyerét, nem függ senkitől, a maga ura. Élete mégis holtvágányra fut, mert a kor még nem érett meg arra, hogy képességeit valóban ki is bontsa, s itt a holtvágányon veszteglés várja vagy a semmibe lódító, halálos ütközés. Ő az utóbbit választja: önmaga vet véget kínlódásainak.