„Fajtalanság”, pszichoanalízis és kriminológia a magyarországi Tanácsköztársaságban : F. Gy. esete a Kísérleti Kriminológiai Osztály anyagában

A Tanácsköztársaság fennállása óta közel száz év telt el, a rendszer által lét-rehozott egyik, a korszakban modernnek számító intézmény, a BudapestiForradalmi Törvényszék alá tartozó Kísérleti Kriminológiai Osztály fenn-maradt, igen gazdag történeti forrásadottságokkal bíró iratai mégis részletes történeti feldolgozás nélkül állnak Budapest Főváros Levéltárában. A Kísérleti Kriminológiai Osztály által vizsgált büntetőügyek közül 89 eset anyagai maradtak ránk részben vagy egészben. Az intézmény a Budapesti Forradalmi Törvényszékkisegítő szerveként funkcionált, mint ahogyan azt neve is mutatja, kísérleti jelleggel igyekezett bevonni a társadalom- és orvostudományokat a büntetőügyek kivizsgálásába, így elősegítve egy emberközpontú büntetőbíráskodást. Az Osztály anyagai azért szolgálhatnak értékes forrásként a történettudomány számára, mert bár az igazságszolgáltatás keretein belül létrejött hivatalos dokumentumokról vanszó, mégis a korszakban megszokott periratokhoz képest eltérő perspektívábólíródtak – tekintettel arra, hogy nem jogászok vagy nyomozók, azaz jogban jártasszemélyek hozták létre. Az intézmény dolgozói ugyanis szociológusok és pszicho-lógiai műveltséggel rendelkező orvosok voltak, akik szélesebb feladatkörrel bírtaka perek során, mint az egyszerű törvényszéki szakértők. Feladatuk az volt, hogy a szociológia és a pszichológia legújabb tudományos eredményeit szem előtt tartva feltárják az egyes ügyek hátterét, mi több, magára a vádlott büntetésére, annak mennyiségére és minőségére is tegyenek javaslatot. Így a levéltárban fellelhetőügyek sem a büntetőperek irattípusait tartalmazzák, hanem egyrészt egy részletes,a vádlott életét születésétől kezdve leíró környezettanulmányt, az értelmi kvalitását felmérni hivatott intelligenciatesztet, egy orvosi szakvéleményt, valamint a büntetésre tett javaslatot, amit a vizsgáló orvos és szociológus együtt gondolt ki. Az Osztály levéltári anyagában található egyes ügyeket nehéz volna tematikailag csoportosítani, az egyetlen rendezőelvnek az tekinthető, hogy a fennmaradtbűncselekmények a mai fogalmainkkal élve kivétel nélkül a „köztörvényes” kategóriába illenek, nincs közöttük egyetlen politikai ügy sem. Az esetek közt gazdasági bűncselekmények mellett találunk példát az élet, nemi erkölcs elleni bűncselekményekre is, így például nemi erőszak, emberölés és szemérem elleni bűntettek. Utóbbiak közül való F. Gy. 35 éves napszámos esete is, aki ellen fajtalanság miatt indított vizsgálatot a Budapesti Forradalmi Törvényszék, amely aztán az ügyet átadta a Kísérleti Kriminológiai Osztálynak. Az erről fennmaradt dokumentumokat (az esetben született környezettanulmányt, az orvosi szakvéleményt és azítéletre tett javaslatot) az alábbiakban az orvosi szakkifejezések miatt betűhívenközöljük. Bár az Osztály anyagai között számos figyelemre és vizsgálatra méltóesetet találunk, F. Gy. ügyének iratait azért találtuk közlésre különösen érdemesnek, mert a történettudomány több, napjainkban igen jelentős irányzatának – többek között a gender- és a szexualitástörténet vagy a várostörténet – kutatásaihoz fontos adalékul szolgálhat. A következőkben, a forrásértelmezés megkönnyítése érdekében, igyekszünk F. Gy. esetét tágabb kontextusban elhelyezni. Először röviden felvázoljuk az Osztálylétrejöttét és működési rendjét, hiszen egy egyedi alapelvekkel bíró intézményrőlvan szó, amelyhez hasonló korábban nem létezett és amely sajátosságai igen nagyszerepet játszottak abban, hogy a közölt forrás ebben a formában szülessen meg. Ezt követően rátérünk a szövegben szereplő bűncselekménnyel, a „fajtalansággal” kapcsolatos tágabb pszichológiai és jogi nézetekre, értelmezésekre, amelyek a korszakban, tehát a Tanácsköztársaság idején és azt megelőzően voltak érvényben. Ezek ugyanis – és az értelmezés szempontjából talán ez a legfontosabb – azt az alaptudást jelenthették, amellyel nagy valószínűséggel a forrást létrehozó kriminálszociológus és orvospszichológus is bírhatott, amikor az ügy a hatáskörükbe került.