A magyarországi melegnyilvánosság : leszbikus közösségi és nyilvános színterek

A melegek között a leszbikus nők még kevésbé láthatóak, ennek számtalan társadalmi, történelmi, gazdasági oka van. A meleg nők alulreprezentáltak a meleg-szórakozóhelyeken, a vegyesnek meghirdetett melegjogi önkéntes szervezetekben, és leszbikusok számára külön bár és sajtótermék nem létezik. Külön a leszbikusok érdekeit egyetlen szervezet, a Labrisz Leszbikus Egyesület képviseli, melynek alapszabálya kimondja, hogy kizárólag nő lehet szervezeti tag, férfiak csak pártoló tagságban lehetnek. A havonta megszervezett Ösztrosokkbulik is kizárólag nők számára nyitottak, ennek az elkülönülésnek pedig történelmi, kulturális és pszichológiai okai vannak.

A leszbikusok jóval kisebb és többszörösen elnyomott csoport benyomását keltik, akik amellett, hogy a melegnyilvánosságon belül egy elszigetelt nyilvánosságot hoznak létre, extra energiákkal dolgoznak a nagy nyilvánosság előtti láthatóvá tételen – elég a Meleg Büszkeség Menetének dobokkal és „Látható leszbikusok”-transzparenssel felszerelkezett Labrisz különcsapatára gondolni. Mivel a rendkívül heterogén melegközösség és -nyilvánosság vizsgálatának a szakdolgozat terjedelmére vonatkozó előírások állítanak korlátot, és a leszbikusok nemhogy a többségi, de a melegtársadalmon belül is margóra szorultak, a melegközösség leszbikusok által alkotott szeletére helyezem a vizsgálódás fókuszát. Dolgozatom arra vállalkozik, hogy a múltbeli és jelenlegi leszbikus nyilvános terek, közösségi és érintkezési színterek vizsgálatával meghatározza, pontosabban rávilágítson a magyar leszbikusok sajátos helyzetére, kijelölve a további vizsgálódások és kutatások irányát. Ehhez először tisztázok pár meghatározást, mint például csoport, identitás és közösség; majd áttekintem a leszbikusok szélesebb, majd a magyar történelemben való megjelenését, illetve az ezzel kapcsolatos hiányosságokat és az erre adott reakciókat; megvizsgálom a rendszerváltás előtti és utáni leszbikus nyilvánosságokat, illetve a jelenlegi helyzetet, az alapvető problémákat, melyek sok ponton érintkeznek a szélesebb értelemben vett meleg társadalom problémáival.

A téma természetesen felveti a magyar nők helyzetét és a feminista törekvéseket is, ezek részletes bemutatása azonban meghaladná egy szakdolgozat kereteit, ezért épp csak annyiban foglalkozom velük, amennyiben konkrétan a leszbikusokhoz kapcsolódnak. Ugyanígy el kellett vetnem a leszbikusok médiabeli reprezentációjának átfogó vizsgálatát is, holott ez a velük kapcsolatos társadalmi attitűdök egyik meghatározó eleme. A kutatás során egy szűkebb körre fókuszáltam: ez a Labrisz Leszbikus Szervezet és „köre”, vagyis azok a leszbikusok, akik kapcsolatban állnak a szervezettel, ilyen módon az önkéntesség közvetetett formájával, látogatják rendezvényeit, és rajta vannak a szervezet levelezőlistáján. Felhasználtam a Labrisz Leszbikus Egyesület leszbikus nőtörténettel kapcsolatos kiadványait, a Háttér Társaság a Melegekért archívumának a magyar leszbikus szubkultúrával kapcsolatos anyagait, valamint mélyinterjút készítettem kilenc, jelenlegi és egykori Labrisz-taggal; az egyetlen zártkörű leszbikus buli, az Ösztrosokk alapítójával és szervezőjével; egy leszbikusoknak szóló szabadidős klub, a Csaj Kocsmasport Akciócsoport szervezőjével; illetve online kérdőívet töltettem ki 50, a Labrisz levelezőlistáján szereplő leszbikussal.