Támogató barátok, tehetetlen intézmények : az LMBTQI diákok iskolai tapasztalatai Magyarországon az Országos Iskolai Környezet Kutatás alapján

A Háttér Társaság Lelkisegély és Információs Szolgálatához, illetve Jogsegélyszolgálatához alakulásuk óta, mintegy húsz éve érkeznek megkeresések oktatási intézményekbe járóktól. Fordultak hozzánk olyan leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és/vagy interszex (LMBTQI) diákok, akiket más diákok bántalmaztak, és az iskolában nem kaptak segítséget, de olyanok is, akiket a tanáraik zaklattak. Zaklatás vagy bántalmazás nem csak az iskolában történhet, de nyári táborban, illetve kollégiumban is1.  Egy nagyobb sajtónyilvánosságot kapott esetben pedig leszbikus szülei miatt utasította el az általuk választott iskola egy diák felvételét. A Háttér Társaság, a Romaversitas, a Társaság a Szabadságjogokért és a Tett és Védelem Alapítvány az előítéletes alapú iskolai zaklatás jelenségét kutató projektje keretében 2015ben online kérdőívet küldött ki az összes magyarországi középiskolának, amelyben az előítéletes alapú iskolai zaklatásról, illetve a megelőzésére, kezelésére szolgáló eszközökről tett fel kérdéseket. A kérdőívet 436 iskola töltötte ki; ezek közül néhány iskolát külön is megkerestek a kutatás megvalósítói, hogy részletesebb információt kapjanak tőlük. Az iskoláknak valamivel több mint fele (200 iskola) nyilatkozott úgy, hogy aktívan fellépnek az iskolai zaklatás ellen. A kutatás azonban azt mutatta meg, hogy ez sok esetben megmarad az elköteleződés szintjén: elenyészően kevés azoknak az iskoláknak a száma, ahol felelőst jelölnek ki, regisztrálják a zaklatásos incidenseket vagy eljárásrendet dolgoztak ki ezek kezelésére. Ha az iskolák fontosnak tartják is, hogy figyeljenek a zaklatás jelenségére, Magyarországon az iskolai zaklatás, különösen annak előítéletes formája elleni szisztematikus fellépés még egyáltalán nem tekinthető elterjedtnek. A jelen kutatásban közölt adatok viszont azt mutatják, hogy az LMBTQI diákok elleni zaklatás igencsak elterjedt a magyar iskolákban. A kutatást támogató USA-beli GLSEN (glsen.org) 1999 óta végez hasonló iskolai környezet kutatásokat. Kérdőívük helyi viszonyokhoz való adaptálását és az eredmények elemzését velük együttműködésben végeztük. Munkánk során az a cél vezérel bennünket, hogy az oktatási intézményekben ténylegesen is megvalósuljanak a köznevelési törvény alapelvei: • a köznevelés egészét a tudás, az igazságosság, a rend, a szabadság, a méltányosság, a szolidaritás erkölcsi és szellemi értékei, az egyenlő bánásmód, valamint a fenntartható fejlődésre és az egészséges életmódra nevelés határozzák meg (1. § (2) bek.); • a nevelési-oktatási intézmények pedagógiai kultúráját az egyéni bánásmódra való törekvés, a gyermek, a tanuló el fo gadása, a bizalom, a szeretet, az empátia, az életkornak megfelelő követelmények támasztása, a feladatok elvégzésének ellenőrzése és a gyermek, tanuló fejlődését biztosító sokoldalú, a követelményekhez igazodó értékelés jellemzi (1. § (3) bek.).

A köznevelési törvény előírja azt is, hogy minden iskolának „gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről” (25. § (5) bek.). A támogató, a zaklatás ellen fellépő iskolákban jobban tanul nak, és jobb közérzettel járnak iskolába a diákok. Az odafigyelés, a támogatás, a zaklatás elleni fellépés működik. Azért dolgozunk, hogy a pedagógusok és más fiatalokkal foglalkozó szakemberek megfelelően tudják támogatni az LMBTQI diákokat, és a zaklatás valamennyi formája elleni fellépéssel a befogadó, biztonságos iskolákat teremthessenek. Tagjai vagyunk az Emberi Jogi Nevelők Hálózatának (ejha-halozat.hu) és a Sokszínűség Oktatási Munkacsoportnak (sokszinusegoktatas.hu), hogy más szervezetekkel és szakemberekkel együttműködve elérjük, hogy a megfelelő segítség eljusson országszerte minden iskolába, minden diák számára, akinek támogatásra van szüksége. Jelenleg egy olyan projekt megvalósításán is dolgozunk, amelynek célja a nemi alapú erőszak LMBTQI áldozatainak támogatása, és ennek keretében az iskolai erőszakkal, annak hatásaival rendszeresen találkozó iskolapszichológusokkal és iskolai szociális munkásokkal működünk együtt. Örülünk, hogy vannak a munkánkat támogató, segítő tanárok és diákok. Ahogyan egy diák fogalmazott 2018-ban készített interjúnkban: „Az nem megoldás, ha láthatatlan marad az ember. Az nem fogja megoldani a problémáit, ha valaki hagyja, hogy ő legyen az áldozat, és elfogadja azt, hogy neki ezt az életet szánták. Mert van más út és van segítség.” A Lelkisegély és Információs Szolgálatunkhoz, illetve a Jogsegélyszolgálatunkhoz forduló diákok és tanárok beszámolóiból látjuk: a másokért és magukért kiálló fiatalokban és tanáraikban mennyi erő és remény van. A kutatásban való részvételre való felhívásunkat sok tucatnyi diák és tanár terjesztette országszerte. Abban a transz diákban, aki 14 évesen megbeszéli a tanáraival és az igazgatójával, hogy milyen néven szólítsák, abban a meleg középiskolásban, aki az iskolájában klubot hoz létre LMBTQI diákok és támogatóik számára, nagyon nagy erő van – és mindannyiunk feladata támogatni őket, akik gyakran egyedül állják a sarat az iskolai közegben, és akik elérik, hogy az utánuk következőknek már könnyebb legyen. Mindenkinek köszönjük ezt a munkát!