Tablóképek, tollrajzok

A kötet szövegeinek sem a műneme, sem a műfaja nem pontosítható. A 21. században már régóta (a 20. századtól) leszögezhető, hogy semmi sem biztos, sem körülhatárolható, se nem skatulyázható be! A szövegek prózaszövegek, melyeket lazán összeköt a közös cél, hogy minél szélesebb skálán mutassák be a 21. század emberét.  Dráma mindig van. Az élet kisebb-nagyobb drámákból áll össze. A történetek és a líra keveredésével belelátunk az emberek életébe, lelkébe, gondolataiba. Minden egyén ragaszkodik életformájához, azt tartja jónak, egyetlennek. Valaki a beteg gyerekéhez, valaki a ruhatára növeléséhez, valaki a remeteségéhez. Melyik a jó? Nem mondhatom meg. Az mondhatja meg, aki tökéletes. És ki a tökéletes?! Senki. Még isten sem tökéletes, mert ha az lenne, nem hibázott volna, és nem adta volna meg az önálló döntés lehetőségét, a lehetőséget, hogy valamiről is döntsön ősapánk és ősanyánk. De megadta, és azóta is mindenki a saját maga koordinátora. A Férfi vagyok monológjában egy báty beszél az öccséről, Csabáról, aki kisgyerekként is különc alkat volt. Aztán kiderült, hogy ez a zárkózott és nagyon érzékeny fiú meleg, márpedig egy bácskai faluban „másnak” lenni nem egyszerű élethelyzet. A sejtelmes befejezés szerint Csaba nem is tudta elviselni a megkülönböztetést, és önkezével vetett véget az életének.