A Nemzeti Sírkert része lett Kertbeny Károly sírja

A Nemzeti
Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 60/2011. számú határozatával „A” kategóriában
a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította a homoszexuális szót megalkotó Kertbeny
Károly költő-műfordító sírhelyét a Fiumei úti temetőben. A síremlék felállítása
annak idején a Budapest Lambda és a Háttér Társaság kezdeményezésére és adományával
történt.

A
döntés a következőképpen hangzik: „A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság
60/2011. számú határozatával „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé
nyilvánította Kertbeny Károly sírhelyét a Fiumei úti temetőben. A védettség
Hivatalos Értesítőben való közzétételéről gondoskodunk.”

A Bizottság döntése nagymértékben köszönhető Dr. Takács Judit
szociológusnak, az MTA Szociológiai Intézete igazgatóhelyettesének, aki
áldozatos munkája révén bukkant rá a temetőben Kertbeny Károly sírjára és
kutatta életét. A most a Nemzeti Sírkert részévé vált síremléket 2002. június
29-én avatták fel a Kerepesi temetőben, zömmel két melegszervezet: a Lambda
Budapest Meleg Baráti Társaság és a Háttér Társaság a Melegekért, valamint vállalkozók
(így a Connection Bt. tulajdonosa) és magánszemélyek adományaiból. Az eseményen
akkor beszédet mondott a két ötletadó, Láner László újságíró, a Mások volt
főmunkatársa és Takács Judit is. Az emlékművet azóta is minden évben
megkoszorúzzák a hazai LMBT közösség tagjai, hagyományosan a Budapest Pride
zárónapján (a síremléket tavaly fekete lepellel takarták le neonáci
szélsőségesek, s a meleg közösség tagjai utána megemlékezést is tartottak.

A mostani ajánlást a védelembe vételről támogató nyilatkozattal látták el
Dávidházi Péter és Margócsy István irodalomtörténész professzor urak.

hatter.hu

Következzék a „hivatalos” életrajz, mely alapján a Bizottság döntött, s melynek
egyik szövegezője Nádasdy Ádám:

KERTBENY KÁROLY
műfordító, újságíró, bibliográfus
(1824. február 28., Bécs – 1882. jan. 23., Budapest),

Kertbeny Károly bajor eredetű pesti családba született, Karl M. Benkert
néven. A család éppen Bécsben tartózkodott születésekor, de hamar
visszaköltöztek Pestre, Váci utcai szállodájukat működtetni. A gyermeket az
egri piaristáknál iskolázták, hogy jól megtanuljon magyarul. Huszonnégy éves
korára hivatalosan is magyarosíttatta nevét, Kertbeny alakra.

Először könyvkereskedést tanult Heckenast mellett; majd négy évig az 5.
tüzérezred tisztnövendéke volt; matematikát, orvostudományt is tanult.
Érdeklődése húszéves korától döntően az irodalom felé fordult.

Irodalmilag legfontosabb terjedelmes fordítói életműve. 1848-ban Frankfurtban
jelentette meg – a világon először – németül Petőfi veseit, Heinének ajánlva.
Ezt további hét Petőfi-kötete követte, köztük a János vitéz. A hazai irodalmi
élet támadta az első könyvek gyengéit: Kertbeny ekkor még hibás magyarsága okán
néha tévedett, s német verselése sem volt kifogástalan. Ugyanakkor úttörő volt,
mert az ő német fordítása tette lehetővé az angol, francia, dán, orosz és
lengyel nyelvű Petőfi-kiadások elkészítését. Tegyük hozzá, hogy Kertbeny
későbbi Petőfi-fordításai egyre tökéletesedtek, itthon is elismerést arattak.

Munkássága a 48-as forradalom utáni időszakban csúcsosodott ki. Sohasem
nősült meg, elsősorban bizonytalan anyagi helyzete miatt, de életrajzírói
elképzelhetőnek tartják, hogy homoszexuális volt. Családja nem lévén, teljes
erejével a hazai kultúra megismertetésért küzdött: tollal éppúgy, mint például
egy borkiviteli társulat szervezésével. Az 1860-as évektől számos Jókai-mű
német kiadását intézte el, valamint harmincöt kötetnyit maga fordított le,
köztük Az arany embert és a Szegény gazdagokat. Ezen fordításai nyelvi értéket
már senki sem bírálta. Munkái alapján készültek a francia, dán, holland, svéd,
finn, cseh, orosz és lengyel Jókai-átültetések. Emellett fordított Aranyt (így
a Toldit), Vörösmartyt, magyar költőket és drámát. „...én őszinte barátsággal
és tisztelettel adózom Önnek, és nem tegnapelőtt óta, hanem tizenöt éve” – írta
neki egy levélben Jókai (1871. júl. 19.).

Másik jelentős munkaterülete a bibliográfia, melynek egyik hazai úttörője
volt. A korai magyar könyvészet adatait gyűjtötte két és fél évtizeden át, és
1473-tól 80.000 munkát sikerült összeszednie. Trefort Ágoston miniszteri
támogatásával jelenhetett meg Kertbeny hiánypótló kétkötetes munkája: a
magyarországi kiadású német könyvek teljes katalógusa.

Publicistaként is fontos. 148 külföldi újságba ezernél több cikket írt.
Ezekben (és a Brockhaus-lexikonbeli cikkeiben) leginkább a magyar kultúrát
igyekezett bemutatni. Pszichológiai, társadalompolitikai kérdések is
foglalkoztatták: a nemzetközi tudománytörténet számon tartja, hogy egy 1869-es
írásában ő használta először a „heteroszexuális” és „homoszexuális”
szakkifejezést. Számos saját művéből legérdekesebbek a Széchenyi, illetve a
Teleki László halálára írt emlékiratai.

Naplói, a fennmaradt fényképek alapján a kor számos hírességével kapcsolatot
tartott. Ismerősei közé tartozott Arany, Deák, Eötvös József, Klapka, Kossuth,
Liszt, Petőfi, Széchenyi, Trefort, de ugyanígy III. Napóleon, Bem, Andersen,
Dumas, Rossini, Johann Strauss, Verdi vagy Alexander von Humboldt – és a sor
hosszan folytatható.

Végül a magyar kormány hívta haza, s Tisza Kálmán közbenjárására kapott
életjáradékot. A főváros ingyen lakást biztosított számára. Temetésén a Petőfi
Társaság ekként összegezte Kertbeny szerepét: „A haza szolgálatában élte életét
[...], hirdette idegen népek közt a mi dicsőségünket. Első irodalmi működését
gúny fogadta, de ő nem csüggedt el, s fényt, világosságot vetett a magyar
irodalomra idegen népek előtt. Visszajött közénk, hogy itt találjon nyugalmat a
hazai földön, melyért küzdött, szenvedett.”

Jókai Az én kortársaim c. emlékiratában mutatta be, s Móra Ferenc a Napok,
holdak, elmúlt csillagok c. kötetében írt róla jellemrajzot.

Felhasznált irodalom:

Detrich Márta: Kertbeny Károly élete és műfordítói munkássága, Szeged,
1936
Jókai Mór levelezése, II., 1860-1875, Bp., 1975.
Mary Adrienne Kaiser Bozsik: Károly Mária Kertbeny (1824-1882): An Early
Comparatist, kézirat (doktori disszertáció), Bayreuth, 1991
Kertbeny Károly: Nyílt levél a tisztelt Kisfaludy-Társasághoz, Bp., 1879.
Kertbeny Károly = Vasárnapi Újság, VÚ, 1882. jan. 29., 68–70.
†Kertbeny Károly = Pesti Napló, 1882. jan. 24., 2.
Kertbeny Károly = Budapesti Hírlap, 1882. jan. 23., 2.
Móra Ferenc: Kertbeny = M. F.: Napok, holdak, elmúlt csillagok, Bp., [1935],
86–94.
Négyesy László: Kertbeny Károly = A Pallas nagy lexikona, X., Bp., 1895,
453–454.
Szinnyei József: Kertbeny Károly Mária = Sz. J.: Magyar írók élete és munkái,
6., Bp., 1899, 133–145.
Takács Judit: Kertbeny Károly és a magánélet szabadsága = Holmi, 2008/12,
1613–1626.
Toldy László: Kertbeny Károly Mária = Budapesti Hírlap, 1882. jan. 24., 1–2.