HIV-el élő külföldiek az Emberi Jogi Kerekasztal napirendjén | Háttér Társaság

HIV-el élő külföldiek az Emberi Jogi Kerekasztal napirendjén

Kulcsszavak: 
emberi jogok, HIV/AIDS
HIV-el élő külföldiek az Emberi Jogi Kerekasztal napirendjén

A kormány által létrehozott Emberi Jogi Kerekasztal Menekültügyért és Migrációért Felelős Tematikus Munkacsoportjának novemberi ülésén  a Magyarországon, HIV-el élő külföldiek helyzete is megvitatásra került. 

A magyar kormány még 2012-ben hozta létre az Emberi Jogi Kerekasztal, amelynek keretében civil szervezetekkel egyeztet az emberi jogok hazai helyzetéről, a nemzetközi emberi jogi tárgyú ajánlások magyarországi végrehajtásáról. A munka 11 munkacsoportban zajlik, ezel közül a Háttér Társaság négyben (Egyéb Polgári és Politikai Jogokért, Idősek Jogaiért, LMBT Emberek Jogaiért, Menekültügyért és Migrációért Felelős Tematikus Munkacsoportok) vesz részt. 
Egyesületünk javaslatára Menekültügyért és Migrációért Felelős Tematikus Munkacsoport novemberi ülésén a HIV-vel élő külföldiek helyzete is napirendre került. Dombos Tamás, egyesületünk egyik ügyvivője felvezető előadásában lmondta, hogy egy-egy eset kapcsán már korábbi ülések alkalmával jelezte, hogy problémák vannak a HIV-vel élő külföldiek idegenrendészeti eljárásokban való kezelése terén, és mivel ezeknek az eseteknek a száma nőtt, szeretne bővebben beszélni róla. Több eset is érkezett ugyanis a Háttér Társaság Jogsegélyszolgálatához, illetve HIV/AIDS programjához. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a HIV-fertőzés orvosi, gyógyszeres kezelése is jelentősen változott, az AIDS betegség a human immundeficiancia-vírus által okozott fertőzés végállapota, amelynek lappangási ideje akár 3-20 év is lehet. Ezért fontos, hogy a fertőzést időben kiszűrjék, hiszen bár nem gyógyítható, de gyógyszeres kezeléssel a fertőzött állapota jól karbantartható, nem betegszik meg, az ilyen kezelés pedig ma már nem kiemelkedően drága. A gyógyszeres kezelésben részesült személyek nem fertőznek tovább.  Maga a vírus nehezen terjed, elsősorban védekezés nélküli szexuális úton, terhesség, szülés, szoptatás, intravénás droghasználat, illetve vérátömlesztés útján kerülhet a szervezetbe.

 Dombos Tamás ezután arról beszélt, hogy mekkora mennyire elterjedt a vírusfertőzés különböző régiókban: a UNAIDS adatai szerint a világban összesen 37,7 millió az ismert HIV vírus által fertőzöttek száma, de a gyógyszeres kezelésnek köszönhetően a frissen kiszűrtek száma csökkenő tendenciát mutat. Ez alól a kelet-európai régió, Ukrajna, Oroszország régiója a kivétel. Magyarországon a jelenleg nyilvántartott HIV-vel élők száma 3429 fő, azonban más európai országokkal összevetve a szűrések száma kifejezetten alacsony. A kulcspopulációba a szexmunkások, az intravénás droghasználók, a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak, a transznemű emberek, illetve az ő szexuális partnereik tartoznak. 

Ügyvivőnk az idegenrendészeti vonatkozásokról elmondta, hogy a vírus 80-as években történő megjelenése után azonnal nagyon restriktív módon reagáltak az országok, a vírussal való fertőződés a beutazás, tartózkodás akadálya volt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a vízum vagy tartózkodási engedély megszerzéséhez kötelezővé volt a HIV-szűrés, az ismert HIV-státusz felfedése, illetve a gyógyszeres kezelésnek való alávetés. Az elmúlt években a gyógyszeres kezelés javulása és a vírus jobb megismerését követően általános világtrend ezeknek a korlátozásoknak a feloldása. 2004-ben a UNAIDS és az IOM közös állásfoglalást fogadott el, amely azt mondja ki, hogy nem szabad az utazásokkal összefüggően közegészségügyi szempontból veszélyes állapotnak tekinteni a HIV-et, mert bár fertőző, de a fertőzés nem adható át egy személy adott országban lévő jelenléte révén vagy a hétköznapi érintkezés során.

2006 előtt Magyarországon is kötelező volt a HIV-teszt az idegenrendészeti eljárásokban, a tartózkodás és a letelepedés kapcsán is kizárást jelentett a pozitív eredmény. Jelenleg csak akkor lehet közegészséget veszélyeztető állapotra hivatkozva megtagadni a HIV-vel élő személy belépést, ha az érintett nem veti alá magát rendszeres egészségügyi ellátásnak. Ugyanakkor a Magyarországra állami ösztöndíjjal érkező külföldinek kötelező HIV/AIDS, Hepatitis-B, Hepatitis-C és TBC szűrésre mennie, bár a pozitív tesztek sem az  ösztöndíj elnyerésének sem  a beutazásnak nem akadálya. Ezért kérdéses, hogy ha semmi sem következik a pozitív eredményekből, akkor miért van szükség azokat elvégezni. Ügyvivőnk emellett jelezte, hogy nem egyértelmű az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság kommunikációja annak kapcsán, hogy miért szükséges az ismet HIV-státuszról  nyilatkozni, és mi vár azokra, akik  pozitív HIV státusszal rendelkeznek. Emiatt sokan fordulnak más állami szervekhez, egyesületekhez vagy bevándorlást segítő ügyvédekhez tanácsért. A jogszabályok elvileg egyértelműek, ennek ellenére az elmúlt években nem egy esetben történt HIV-státuszon alapuló elutasítás vagy az ellátás fedezetlen költsége miatti elutasítás. Mivel az idegenrendészeti eljárások ilyen ügyekben sokszor elhúzódnak, az érintettek magyarázkodásra készülnek, és fel kellhet fedniük egészségügyi állapotukat munkáltatójuk vagy iskolájuk felé, illetve további probléma a magyarországi ellátáshoz való hozzáférés is. Ez nem jelent problémát azok számára, akik valamilyen formában biztosítottak az állami rendszerben, ám akiknek nincsen ilyen biztosításuk, azoknak az ellátása nem megoldott. A megállapodáson alapuló TB-jogosultságra ugyan van lehetőség, de ez megfizethetetlenül drága, és a magánbiztosítások a HIV/AIDS miatti gyógykezeléseket nem foglalják magukba. Az érintetteket az információhiány és a különböző állami szervek, munkáltatók és általában a társadalom részéről érkező stigma is veszélyezteti. Ezzel kapcsolatban Dombos Tamás ügyvivőnk három konkrét esetet is ismertetett a munkacsoportülés résztvevőivel, hangsúlyozva, hogy nem egyedi esetekről van szó, hanem rendszerszintű problémáiról. 

Az egészségügyi ellátás kapcsán különösen problémás, hogy a vonatkozó 18/2002. (XII. 28.) ESzCsM rendelet azt mondja ki, hogy a HIV-vel élők gondozása kifejezetten csak a kijelölt magyarországi egészségügyi intézményekben végezhetők, két budapesti és három vidéki központban, magánúton tehát lehetetlen megoldani. A betegek nagy részét ellátó Szent László Kórház ugyanakkor úgy nyilatkozik, hogy amennyiben nincs a betegnek TB-biztosítása, akkor nem tudják ellátni. Elvileg ha a beteg vállalja a kezelés megfizetését, akkor kötelesek lennének  ellátni, ám ez a gyakorlatban nem működik.

Ügyvivőnk ezután ismertette a Háttér Társaság megoldási javaslatait:

  • a HIV-et távolítsák el a közegészséget veszélyeztető betegségek listájáról. A többi, listán szereplő betegség nagyon könnyen, cseppfertőzéssel átadható, ám a HIV vírus nem ilyen, ezért nincs oka annak, hogy a listán továbbra is szerepeljen; 
  • a HIV, HBV, HCV tesztet töröljék az állami ösztöndíjasok kötelező orvosi vizsgálatai közül;
  • ha ezek a változások nem elfogadhatóak, akkor dolgozzanak ki egyértelmű eljárásrendet a HIV-vel élők tartózkodási engedély kérelmeinek elbírálására, ideértve a csatolandó dokumentumok listáját;
  • az OIF az űrlapon vagy kiegészítő tájékoztatással tegyék egyértelművé, hogy a pozitív HIV-státusz önmagában nem jelentheti az engedély megtagadását, 
  • az egészségbiztosítással nem rendelkezők térítéses alapon vehessék igénybe a HIV-centrumokban a kezelést és erre vonatkozóan legyen nyilvános árlista, 
  • az OIF idegenrendészeti és menekültügyi területen dolgozó munkatársai részesüljenek HIV-vel kapcsolatos továbbképzésben.

Az érintett állami szervek az ülésen vállalták, hogy írásban jeleznek vissza a felvetett javaslatok kapcsán.
 

Témák