Transz jogok
Milyen jogai vannak ma Magyarországon egy transznemű embernek? Miért jelent problémát a nem jogi elismerésének tilalma? A kiadvány PDF formátumban is letölthető.
Kik a transznemű emberek?
A transznemű, vagy gyakran röviden használva transz, egy gyűjtőfogalom azokra, akiknek a nemi identitása és/vagy nemi önkifejezése eltér a születésükkor számukra kijelölt nemtől. A transznemű emberek szexuális irányultsága is lehet sokféle, hasonlóan a cisznemű (nem transz) emberekéhez.
A biológiai nem azonban, nem mindig egyértelmű kategória. Sok esetben a biológiai nem összhangban van a személy nemi identitásával, bizonyos esetekben viszont eltér attól. A biológiai nem ugyanis nem más, mint az emberek besorolása „nő” és „férfi” kategóriákba nemi szerveik és egyéb testi jellemzőik alapján. Azokat, akik nem transzneműek, vagyis akiknek a születésükkor meghatározott biológiai nemükkel megegyezik a nemi identitásuk és nemi önkifejezésük, ciszneműnek hívjuk. Egyszerűbben fogalmazva: cisznemű az, aki nőnek született és nőnek is tartja magát, vagy férfinak született és annak is érzi magát.
Transzszexuálisnak szokás nevezni a transznemű emberek azon csoportját akik binárisak, tehát egyértelműen férfiként vagy nőként azonosítják magukat, és ez nem azonos a születéskor nekik tulajdonított nemmel. Ez az állapot független attól, hogy az adott személy milyen jogi nemmel rendelkezik és milyen kezeléseket kíván, illetve nem kíván igénybe venni vagy vett már igénybe. Manapság egyre kevésbé használják a transzszexuális kifejezést annak merevsége és medikalizáló jellege miatt.
A transznemű emberek egy része élete egy szakaszában a tranzíció folyamatán megy végig, amit azért vállal, hogy nemi identitásának megfelelően élhessen. A folyamat része, hogy az illető változtat a megjelenésén, hogy mások is tisztában legyenek a nemi identitásával, illetve kezdeményezi nemének jogi elismerését, és ha szükségesnek látja, nemi megerősítő beavatkozásoknak veti alá magát.
A nemi megerősítő beavatkozások azok az egészségügyi eljárások, amelyeket transz emberek vesznek igénybe annak érdekében, hogy testük összhangban legyen a nemi identitásukkal. Ide tartozik a tanácsadás, a pszichoterápia, a hormonkezelés, illetve a (külső és belső nemi szerveket átalakító) műtétek. Nem minden transz ember vállalja ezeket a beavatkozásokat.
A nem jogi elismerése az a folyamat, amelynek során a transznemű személy nevét és a nemével kapcsolatos adatokat a hivatalos okmányaiban és az összes hivatali nyilvántartásban megváltoztatják annak érdekében, hogy az hivatalosan is összhangban álljon a nemi identitásával.
Nemzetközi kötelezettségek, alapjogi összefüggések
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) két évtizedes következetes esetjoga alapján a transznemű személyeknek joguk van nemük és nevük anyakönyvben és valamennyi iratukban történő megváltoztatására. A 2000-es évek elején a Christine Goodwin kontra Egyesült Királyság ügyben kimondta az EJEB, hogy a nemi hovatartozást nem lehet pusztán biológiai szempontok alapján meghatározni, és a nemi megerősítő műtéten átesett kérelmezőtől nem tagadható meg a nem jogi elismerése. 2017-ben az A.P., Garçon és Nicot kontra Franciaország ügyben hozott ítéletében az EJEB megállapította, hogy a nem jogi elismerésének feltételéül nem követelhető meg semmilyen visszafordíthatatlan nemi megerősítő beavatkozás.
„Az Egyezmény legalapvetőbb lényege az emberi méltóság és szabadság tiszteletben tartása. Különösen az Egyezmény 8. cikke alapján (...) védelmet élvez minden egyén személyes szférája, ideértve mindenkinek azt a jogát, hogy meghatározza saját identitásának részleteit.” Christine Goodwin kontra Egyesült Királyság, 90. bek.
Az Alkotmánybíróság (AB) is több esetben foglalkozott már a nem jogi elismerésének kérdésével. Egy névjogi ügyben már 2001-ben (58/2001. (XII. 7.) AB határozat) megállapította, hogy a névjog az Alkotmányban foglalt emberi méltóságból levezethető alapvető jog, és az EJEB gyakorlatára hivatkozva megerősítette azt is, hogy a névváltoztatáshoz való jog a transzszexuálisok esetében elvezethet odáig, hogy követelhessék az anyakönyvben feltüntetett nevük módosítását a nemük megváltozása miatt. Ez alapján pedig az állam köteles a nemük megváltozását a névváltoztatással együtt tudomásul venni. Később az Alkotmánybíróság egy Magyarországon menekültként elismert transznemű személy nemének jogi elismerése kapcsán kimondta, hogy a jogvédelem keretében az állam olyan szabályozást köteles kialakítani, amely tudomásul veszi a nem megváltozását, és diszkriminációmentesen biztosítja az ebből következő névváltoztatás nyilvántartás(ok)ban való átvezetését (6/2018. (VI. 27.) AB határozat).
„(...) minden embernek elidegeníthetetlen joga van az önazonosságát kifejező saját nevéhez és annak viseléséhez. (...) Ennek speciális esete a nemváltoztatással összefüggő névváltoztatás, amelynek alapja az „EMBER” önazonossága és az egyenlő emberi méltóság sérthetetlensége.” 6/2018. (VI. 27.) AB határozat, 47. bek.
A transzneműek nemének jogi elismerésével az alapvető jogok biztosának több jelentése is foglalkozott. A biztos az AJB-883/2016. számú ügyben készült jelentésében megállapította, hogy „a jogi értelemben vett nem alapja (...) saját önazonosságuk, identitásuk, és a nem jogi elismerése, illetve az ehhez kapcsolódó névváltoztatás számukra is az emberi méltósághoz való jogból levezethető jogként jelenik meg.” A biztos AJB-294/2018. sz. jelentése megállapítja továbbá, hogy „az identitáson alapuló nem jogi elismerése, adminisztratív megváltoztatása az emberi méltósághoz való joggal és az önrendelkezési joggal való szoros összefüggése okán meghatározó módon alapjogi kérdésnek tekintendő, amellyel összefüggésben hangsúlyos szerephez kell, hogy jusson az állam intézményvédelmi kötelezettsége.”
Látható tehát, hogy az alapjogi és az emberi jogi gyakorlatban megkérdőjelezhetetlen a transznemű emberek jogainak elismerése és biztosítása, a hatályos jogszabályok azonban messze elmaradnak ezektől a standardoktól.
A nem jogi elismerésének hiánya Magyarországon
Hosszú ideig hazánkban is lehetőség volt a nem jogi elismerésére (azaz a nem és ahhoz kapcsolódóan a név megváltoztatására). 2020 júniusától azonban a sokat emlegetett 33. § értelmében ez a lehetőség megszűnt, ami a korábban is említett nemzetközi kötelezettségekkel és az Alkotmánybíróság gyakorlatával is szembemegy. Jelenleg az anyakönyvi nyilvántartás kizárólag a születési nemet tartalmazza, amely adat nem változtatható meg. A módosítás nem a nem jogi elismerésének kérelmezését tiltja tehát meg, hanem azt, hogy a születéskor megállapított nemet megváltoztassák az anyakönyvi nyilvántartásban. A szabályt eredetileg nemcsak a hatálybalépése utáni, hanem a már korábban benyújtott kérelmekre is alkalmazni kellett, ezért több mint száz, hosszú ideje várakozó kérelmező nem- és utónév-változásra irányuló kérelmét utasították el a hatóságok. Később az Alkotmánybíróság kimondta, hogy alaptörvény-ellenes a transznemű emberek nemének jogi elismerését visszamenőleg betiltani, az ugyanis a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik. Még ha hosszú pereskedés is kellett hozzá, ez megnyitotta az utat az elutasított kérelmezők előtt a nemük jogi elismerésére. A hatóságok 2022 novemberétől igazságügyi szakértői vizsgálatot követően elkezdték engedélyezni azon kérelmezők nem- és utónév-változtatását, akik a 33. § előtt nyújtották be kérelmeiket. Továbbra sem lehetséges azonban a nem jogi elismerése azoknak, akik a 33. § előtt nem nyújtottak be erre irányuló kérelmet. Az ilyen kérelmeket a hatóság kivétel nélkül elutasítja.
A transznemű embereket érő egyértelmű hátrányok
A transzszexualizmust, transzneműséget sok esetben továbbra is mentális betegségként kezelik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kiadott Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) 10. változatában F64.00 kódon szerepel a mentális- és viselkedészavarok között. A BNO új, a WHO által 2019-ben elfogadott 11. változata nemi inkongruencia (HA60) néven említi azt az állapotot, amikor egy személynek a saját maga által tapasztalt nemi identitása eltér a születésekor neki tulajdonított nemtől. A BNO-11 a nemi inkongruenciát immár nem tekinti mentális betegségnek, hanem a szexuális egészséggel foglalkozó külön fejezetben szerepelteti. A BNO-11 kiemeli, hogy a nemi inkongruencia sokszor azzal a vággyal párosul, hogy az érintett hormonterápia, műtéti kezelés és más egészségügyi szolgáltatások révén testét a lehető leginkább összhangba hozza a megélt nemi identitásával. A BNO 11. változata jó irányba mozdítja tehát a gyakorlatot, azonban ennek teljeskörű érvényesüléséhez időre van szükség.
Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) gyakorlatában a véradás során a nemi hormon kezelés nem számít kizáró oknak, ugyanakkor az OVSZ kizárja a véradásból azokat, akik nemi megerősítő műtéten estek át.
Bizonyos hivatások, szakmák esetén kizáró oknak minősül a transzneműség. Ilyen kizárást alkalmaznak például a rendőrségi, a büntetés-végrehajtási, a katasztrófavédelmi, a polgári nemzetbiztonsági vagy a katonai szolgálat esetén. Az, hogy a kizárás a tranzíció után is fennáll-e, nem egyértelmű.
Miért fontos a transznemű emberek jogainak elismerése?
Amíg a transznemű embereknek nincs lehetősége a nemük jogi elismerésére, addig komoly hátrányok érik őket a hétköznapokban. Mivel kell minden nap szembenézniük?
- Folyamatos kényszerű előbújás
- Problémák a hivatalos ügyintézés során az okmányok és a megjelenés közötti eltérés miatt
- Akadályok az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben
- Munkahelyi nehézségek - öltöző és mosdóhasználat, munkatársak előítéletei
- Zaklatás, gyűlöletbeszéd, gyűlölet-bűncselekmények
- Végső soron stigmatizáció - gazdasági és szociális kirekesztés
Mi könnyítheti a transznemű emberek mindennapjait a jelenlegi helyzetben?
Bár a 33. § okozta alaptörvény-ellenes helyzetet nem oldja meg, gyakorlati segítséget jelenthet az érintetteknek nemük és nevük igazolására egy olyan közjegyzői okirat beszerzése, amelyben a transznemű személy nyilatkozik arról, hogy transznemű, illetve hogy a hétköznapok során milyen nevet használ. Egy ilyen okirat természetesen nem helyettesíti a nem és név megváltozatását a hivatalos személyazonosító okmányokban, ugyanakkor egyes ügyek intézése során segítséget nyújthat a megjelenés és az okmányokban szereplő adatok eltérésének igazolására.
Több bank is nyitott arra, hogy a nem jogi elismerése előtt álló transznemű személyeknek olyan bankkártyát állítson ki, amelyen az ügyfél okmányaiban szereplő utóneve csak rövidítve van feltüntetve. Arra ugyan nincs lehetőség, hogy a bankkártyán szereplő név eltérjen a bankkártya birtokosának hivatalos okmányaiban szereplő nevétől, azt azonban több bank is megerősítette, hogy az ügyfél kérésére kibocsátanak olyan bankkártyát, amelyen valamilyen formában rövidített név kerül feltüntetésre. Ezáltal a jogosult továbbra is beazonosítható marad, azonban nem kell a bankkártyán egy olyan utónevet feltüntetni, amellyel birtokosa nem azonosul és/vagy amely nem tükrözi megjelenését.
A munkahely mindenki életében jelentős szerepet játszik, már csak anyagi okokból is, hiszen mindenkinek meg kell valamiből élnie, ugyanakkor a személyes fejlődést is befolyásolják a munka világában tapasztalt akadályok, lehetőségek és kihívások. A transznemű emberek Magyarországon a nem jogi elismerésének hiánya miatt különösen hátrányos helyzetbe kerülhetnek a munkahelyükön. Sokat segíthetnek ilyen helyzetben a befogadó munkahelyek, ezért a munkáltatókon is van felelősség, hogy sokszínű, biztonságos munkahelyi környezetet alakítsanak ki.
Kérdésed merült fel a transznemű emberek jogaival kapcsolatban?
Transznemű emberként hátrány ért?
Fordulj a Háttér Társaság Jogsegélyszolgálatához a jogsegely@hatter.hu email címen.
Utoljára frissítve: 2023. január 28.
A kiadvány elkészítését a Német Szövetségi Köztársaság Külügyminisztériuma támogatta.
