A Bíróság végrehajtást felfüggesztő végzése a Sziget-ügyben

Budapesti II. és III. kerületi Bíróság
Ügyszám: 17.P.III. 22.429/2001/7.

A Háttér Baráti Társaság a Melegekért Egyesület felperesnek
Tarlós István és társai alperesek ellen szerződés érvénytelensége és személyhez
fűződő jogok meg­sértése iránti perében a bíróság meghozta az alábbi

végzést:

A bíróság a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmének

helyt ad

és az alperesek közötti 2001. július 10. napján kötött
kiegészítő megállapo­dás hatályba lépését jelen per jogerős elbírálásáig
felfüggeszti.

A végzés előzetesen végrehajtható. A végzés ellen a
kézbesítéstől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye.

Indokolás:

A felperes HIV/AIDS prevencióval telefonos lelkisegély
szolgálattal, jogse­gélyszolgálat működtetésével foglalkozó, 1998. január l-től
kiemelkedően köz­hasznú besorolású társadalmi szervezet.

Az előzetes tárgyalások alapján az egyesület jelenléte
biztosított lett volna a Pepsi Sziget elnevezésű, 2001. augusztus 1. és 8.
közötti, III.r. alperes által szerve­zett kulturális rendezvényen.

2001. július 10. napján az alperesek – az I.r. alperes
kezdeményezésére – egy kiegészítő megállapodást kötöttek, amely szerint: „...Az
évek óta sikeres Pepsi Szi­geten a fiatalkorúak védelmében, de a másként
gondolkodók biztonságának érde­kében is, semmi néven rendezett homoszexuális
jellegű felvilágosító vagy egyéb cí­men folytatott műsorok nem lesznek. Az
elnevezés e tekintetben közömbös. A lé­nyeg a Diáksziget az legyen, ami. Zenés,
kulturális fesztivál.”

A felperes a fenti megállapodást többirányú keresettel
támadta, egyidejűleg ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is előterjesztett,
kérve a szerződéses kikötés hatályba lépésének, jelen per jogerős elbírálásáig
történő felfüggesztését.

Hivatkozása szerint az alperesek közötti szerződés
jogszabályba ütközik, to­vábbá jogellenes fenyegetés hatására íródott, így a
PTK. 200. §-a (2) bek., valamint a PTK. 210. §-a (4) bek. alapján érvénytelen.

Ezen túlmenően az alperesek megsértették a PTK. 76. §-ára
alapítottan személy­hez fűződő jogát, valamint az alkotmány 70./A. §-a és a
60.§-a rendelkezéseit is.

Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet indokolásában
kifejtette, hogy az al­peresek támadott szerződése az emberi szabadságjogokat
korlátozza, amelynek hatályosulása közvetlenül fenyegető kár, így egyetlen
elhárítási lehetősége a fenti intézkedés meghozatala.

Miután a bíróság jelen határozatában csak az ideiglenes
intézkedéssel kap­csolatban döntött, az alperesek által előterjesztett
ellenkérelmek tekintetében is, csak az idevágó részeket emelte ki.

Az I.r. alperes a kereset, valamint az ideiglenes intézkedés
iránti kérelem el­utasítását kérte. Álláspontja szerint a felperesnek jelen
perben nincs perbeli legiti­mációja, így a keresetlevél – Pp. 130. §-a e) és g)
pontja szerinti – idézés kibocsáj­tása nélküli elutasításának van helye.

Ezen túlmenően nem állnak fenn az ideiglenes intézkedés
elrendelésének fel­tételei, így a felperes hivatkozása szerinti közvetlenül
fenyegető kárról sem lehet beszélni. Egyebekben az I.r. alperes eljárása a
szerződés megkötése során az Alkot­mánybíróság 21/1996. (V.17.) ÁB.
határozatának , valamint az alkotmány 67. §-a kiterjesztő értelmezéséből eredt.

Az említett határozat abban foglalt állást, hogy a gyermekek
fejlődése védelmé­hez való jog a gyermekek egyesülési joga gyakorlásának
korlátozásához vezethet-e ab­ból a szempontból, hogy a gyermek életkora
valamint az egyesület jellege okán, a gyermek képes-e megismerni és értékelni a
homoszexualitáshoz való viszonyára vo­natkozó, választható lehetőségeket. Ennek
a választásnak a következtében pedig ké­pes-e felmérni azokat a
következményeket, amelyek az adott egyesületben való tagság­ból és a
homoszexualitás ott vallott felfogásának nyilvános vállalásából adódhatnak.

Amennyiben pedig a fentiekre hivatkozva a gyermek tagsága a
homoszexuá­lis vagy azzal kapcsolatos egyesületekben törvény vagy bírósági
határozat folytán kizárható vagy korlátozható, akkor korlátozható a
homoszexuális propaganda műsorok nyilvánossága is.

A II.r. alperes ugyancsak a kereset, s az intézkedés
elutasítását kérte. Védeke­zésben előadta, hogy a felperest a kérelem
elutasítása esetén sem éri kár. a megáll­apodás pedig az alkotmány 67. §-a (l)
és (2) bek-ben foglalt rendelkezéseit Óbu­da-Békásmegyer polgárai többségi
érdekében történő érvényesülését célozza. En­nek meghiúsulása nagyobb hátrányt
jelent, mint az az esetleges előny, amely a vélt felperesi, kisebbségi érdek
sérelmével járna.

A III.r. alperes az ideiglenes intézkedés teljesítését nem
ellenezte. Egyebekben előadta, hogy a támadott megállapodást 2001. július
13-án, tekintettel annak sem­mis voltára felmondta.

A IV.r. alperes érdemi nyilatkozatot nem tett, míg az V.r.
alperes álláspontja szerint az érintett megállapodás a III. r. alperes
kezdeményezésére felbontásra ke­rült, így a kérelem okafogyottá vált.

A kérelem az alábbiak szerint alapos.

A fentiek indokolását megelőzően a bíróság – figyelemmel az
alperesek által előterjesztettekre – két dologra kíván rámutatni, amelyek
rögzítése a kérelem érde­mi vizsgálatának előfeltétele volt. Az első a
felperesi perbeli legitimáció hiányával kapcsolatos, I.r. alperes részéről előterjesztet
eljárásjogi aggály.

A felperes a bíróság felhívására becsatolta a Fővárosi
Bíróság 9.Pk. 60.214/1995/9. sz. alatti, 2000. március 3-án jogerőre emelkedet
végzését, amel­lyel, mint kiemelkedően közhasznú szervezetet vették
nyilvántartásba Emellett ugyancsak becsatolta az egyesület alapszabályát, amelyből
megállapítható volt, miszerint a szervezet célja, többek között új intézmények
és szolgáltatások létreho­zásának elősegítése az állami és civil szférában a
meleg közösségeknek a társada­lomba való jobb integrálódása érdekében. Ezen túl
az emberi jogok védelme, amely szerint az egyesület minden közéleti
megnyilvánulásának közvetett, vagy közvetlen célja a szexuális kisebbségek
megkülönböztetése elleni küzdelem.

Ebből eredően a Pp. 48. §-a szerinti jog képességgel
rendelkezik és a PTK.

234. §-a (1) bek., valamint a PTK. 235. §-a (1) bek.
szerinti perlési előfeltételek is fennállnak. A becsatolt alapszabályból
megállapítható, hogy a felperes érintettsé­ge az ügyben nem lehet vitás.tett
fel kétség.

A második kifogás a kérelem okafogyottságával volt kapcsolatos.

A bíróság az eljárás jelen szakaszában nem tulajdonított
relevanciát a III.r. al­peres megállapodás felmondására vonatkozó
nyilatkozatának. Miután a szerződés megszűnésére vonatkozóan a többi szerződő
fél nem tett egybehangzó nyilatkoza­tot, a III.r. alperes egyoldalú eljárása
nem eredményezhette a szerződés megszűné­sét, s így a kereset okafogyottságát.

A felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelme alapjául elsődlegesen
az alkot­mány 70./A.§-át hívta fel azzal, hogy az emberi szabadságjogokat
korlátozó szer­ződés hatályosulása közvetlenül fenyegető kárt jelent.

A hatályos magyar alkotmány szélesen értelmezi az
egyenjogúságot.

„70./A.§ (1) bek.. A Magyar Köztársaság biztosítja a
területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári
jogokat bármely meg­különböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás,
politikai vagy más véle­mény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni,
születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) bek. Az embereknek az (1) bek. szerinti bármilyen
hátrányos megkülön­böztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) bek. A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását
az esélyegyen­lőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”

Fentiekből eredően az egyenjogúság alkotmányos elve
megtiltja, hogy az ál­lam az állampolgárokkal szemben a jog bármely területén
diszkriminációt alkal­mazzon.

Az Alkotmánybíróság 20/1999. (VI.25.) ÁB. sz. határozata
kapcsolódva a fen­tiekhez megerősítette, hogy az egyéb helyzet alapján nyújtott
védelem vonatkozik a szexuális irányultság miatti különbségtételre is, azaz
tiltja a szexuális orientáción alapuló diszkriminációt.

Összevetve a fentiekkel a sérelmezett megállapodást, megállapítható
volt, hogy az általánosságban, azaz jellegétől függetlenül minden olyan program
vagy műsor megtartását tiltja, amely homoszexuális jellegű. Ennek következtében
nem­csak a felvilágosító vagy tájékoztató, de a kulturális jellegű rendezvények
sem tart­hatók meg azok homoszexuális volta vagy jellege miatt.

A kiegészítő megállapodás tehát ebben a formájában
kifejezetten a már hi­vatkozott szexuális orientáción alapuló diszkriminációt
fogalmazza meg, indoko­latlanul megsértve az alkotmány 70/ A. §-a (1) be.-ben
foglaltakat.

A bíróság álláspontja szerint a fenti megállapodás
tartalmilag csak abban az esetben lehetett volna helytálló, ha a szerződő felek
ezt megelőzően kellően való­színűsítik, hogy a szigeten tartandó homoszexuális
műsorok olyan sérelmet okoz­nak másoknak, amelynek indokolt jogkövetkezménye
azok betiltása.

Önmagában azonban az I.r. alperes hivatkozása a fiatalkorúak
és a gyerme­kek egyesülési joga korlátozhatóságának alkotmányos lehetőségére a
homoszexu­alitással kapcsolatos egyesületeknél nem kellő alap a kirekesztő
jellegű, negatív tár­sadalmi hozzáállás érvrendszerét megtestesítő
diszkriminatív döntésre.

Különösen nem abból az aspektusból, hogy a felperes mint
bejegyzett ki­emelten közhasznú társadalmi szervezet vett volna részt a
megrendezendő homo­szexuális jellegű programokban. Ehhez mérten pedig,
amennyiben az alapszabály szerinti célokat és tevékenységi kört tekintve az
abban foglaltak kimerítették az 1997. évi CLVI. Tv. (Khtv.) előírásait a
közhasznú minőséget illetően, lehetővé té­ve számukra egyesületként a
nyilvánosság elé lépést is, úgy indokolatlan és teljes mértékben logikátlan az
I.r. alperes érvelése.

Kétségkívül a jognak szerepe van bizonyos erkölcsi normák
épségének meg­őrzésében, de ez nem jelenthet olyan korlátozást, amely
összeegyeztethetetlen az alkotmányos renddel.

Ugyancsak nem jelentheti – utalva már a II.r. alperes
védekezésében foglal­takra az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatban -, hogy
hatósági úton lehetőség van rákényszeríteni a többség morális akaratát a
kisebbségre, akiknek pedig, mint egyé­neknek joguk van a „mássághoz” mindaddig
amíg ezzel mások alapvető állampol­gári jogait nem sértik.

Az alkotmány 67. §-a (l) és (2) bek.-ben foglaltak ilyen
módon történő értel­mezése nemhogy elősegítené az alkotmányban is
megfogalmazott esélyegyenlőt­lenségek kiküszöbölését, de méginkább felerősíti a
társadalom előítéleteit a szexu­ális kisebbségekkel szemben.

A Pp. 156. §-a szerinti ideiglenes intézkedés célja azonnali
jogvédelem bizto­sítása az időmúlás miatt utóbb már el nem hárítható jogsérelem
megelőzésére.

A felperes által előadottak, figyelemmel a becsatolt
okiratokra is kellően va­lószínűsítették a kérelemben foglaltakat, azaz olyan
azonnali jogvédelmet kívánó helyzet állt elő a megállapodás létrejöttével,
amelynek elhárítása a kérelmező kü­lön méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében
szükséges.

Bár a felperes kérelmében a Pp. 156. §-a (1) bek. I.
fordulata szerint jelölte az azonnali jogvédelmet igénylő helyzetet, a bíróság
III. fordulat alapulvétele mel­lett döntött, figyelemmel arra, hogy az I.
fordulat értelmezése nem fedi a kérelem indokolásában előadottakat. A kérelem
jogcíme megjelölésének ebben az esetben nem volt jelentősége, miután
tartalmában egyértelműen meghatározott volt, mi­lyen kérdésben kell a
bíróságnak döntenie.

Fentiekre tekintettel a bíróság az ideiglenes intézkedés
iránti kérelemben foglal­tak teljesítését elrendelte és a támadott megállapodás
hatálybelépését felfüggesztette.

Budapest, 2001. július. 23.

Dr. Polgárné Dr. Vida Judit
bíró