A Bíróság végrehajtást felfüggesztő végzése a Sziget-ügyben
Budapesti II. és III. kerületi Bíróság
Ügyszám: 17.P.III. 22.429/2001/7.
A Háttér Baráti Társaság a Melegekért Egyesület felperesnek
Tarlós István és társai alperesek ellen szerződés érvénytelensége és személyhez
fűződő jogok megsértése iránti perében a bíróság meghozta az alábbi
végzést:
A bíróság a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmének
helyt ad
és az alperesek közötti 2001. július 10. napján kötött
kiegészítő megállapodás hatályba lépését jelen per jogerős elbírálásáig
felfüggeszti.
A végzés előzetesen végrehajtható. A végzés ellen a
kézbesítéstől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye.
Indokolás:
A felperes HIV/AIDS prevencióval telefonos lelkisegély
szolgálattal, jogsegélyszolgálat működtetésével foglalkozó, 1998. január l-től
kiemelkedően közhasznú besorolású társadalmi szervezet.
Az előzetes tárgyalások alapján az egyesület jelenléte
biztosított lett volna a Pepsi Sziget elnevezésű, 2001. augusztus 1. és 8.
közötti, III.r. alperes által szervezett kulturális rendezvényen.
2001. július 10. napján az alperesek – az I.r. alperes
kezdeményezésére – egy kiegészítő megállapodást kötöttek, amely szerint: „...Az
évek óta sikeres Pepsi Szigeten a fiatalkorúak védelmében, de a másként
gondolkodók biztonságának érdekében is, semmi néven rendezett homoszexuális
jellegű felvilágosító vagy egyéb címen folytatott műsorok nem lesznek. Az
elnevezés e tekintetben közömbös. A lényeg a Diáksziget az legyen, ami. Zenés,
kulturális fesztivál.”
A felperes a fenti megállapodást többirányú keresettel
támadta, egyidejűleg ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is előterjesztett,
kérve a szerződéses kikötés hatályba lépésének, jelen per jogerős elbírálásáig
történő felfüggesztését.
Hivatkozása szerint az alperesek közötti szerződés
jogszabályba ütközik, továbbá jogellenes fenyegetés hatására íródott, így a
PTK. 200. §-a (2) bek., valamint a PTK. 210. §-a (4) bek. alapján érvénytelen.
Ezen túlmenően az alperesek megsértették a PTK. 76. §-ára
alapítottan személyhez fűződő jogát, valamint az alkotmány 70./A. §-a és a
60.§-a rendelkezéseit is.
Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet indokolásában
kifejtette, hogy az alperesek támadott szerződése az emberi szabadságjogokat
korlátozza, amelynek hatályosulása közvetlenül fenyegető kár, így egyetlen
elhárítási lehetősége a fenti intézkedés meghozatala.
Miután a bíróság jelen határozatában csak az ideiglenes
intézkedéssel kapcsolatban döntött, az alperesek által előterjesztett
ellenkérelmek tekintetében is, csak az idevágó részeket emelte ki.
Az I.r. alperes a kereset, valamint az ideiglenes intézkedés
iránti kérelem elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperesnek jelen
perben nincs perbeli legitimációja, így a keresetlevél – Pp. 130. §-a e) és g)
pontja szerinti – idézés kibocsájtása nélküli elutasításának van helye.
Ezen túlmenően nem állnak fenn az ideiglenes intézkedés
elrendelésének feltételei, így a felperes hivatkozása szerinti közvetlenül
fenyegető kárról sem lehet beszélni. Egyebekben az I.r. alperes eljárása a
szerződés megkötése során az Alkotmánybíróság 21/1996. (V.17.) ÁB.
határozatának , valamint az alkotmány 67. §-a kiterjesztő értelmezéséből eredt.
Az említett határozat abban foglalt állást, hogy a gyermekek
fejlődése védelméhez való jog a gyermekek egyesülési joga gyakorlásának
korlátozásához vezethet-e abból a szempontból, hogy a gyermek életkora
valamint az egyesület jellege okán, a gyermek képes-e megismerni és értékelni a
homoszexualitáshoz való viszonyára vonatkozó, választható lehetőségeket. Ennek
a választásnak a következtében pedig képes-e felmérni azokat a
következményeket, amelyek az adott egyesületben való tagságból és a
homoszexualitás ott vallott felfogásának nyilvános vállalásából adódhatnak.
Amennyiben pedig a fentiekre hivatkozva a gyermek tagsága a
homoszexuális vagy azzal kapcsolatos egyesületekben törvény vagy bírósági
határozat folytán kizárható vagy korlátozható, akkor korlátozható a
homoszexuális propaganda műsorok nyilvánossága is.
A II.r. alperes ugyancsak a kereset, s az intézkedés
elutasítását kérte. Védekezésben előadta, hogy a felperest a kérelem
elutasítása esetén sem éri kár. a megállapodás pedig az alkotmány 67. §-a (l)
és (2) bek-ben foglalt rendelkezéseit Óbuda-Békásmegyer polgárai többségi
érdekében történő érvényesülését célozza. Ennek meghiúsulása nagyobb hátrányt
jelent, mint az az esetleges előny, amely a vélt felperesi, kisebbségi érdek
sérelmével járna.
A III.r. alperes az ideiglenes intézkedés teljesítését nem
ellenezte. Egyebekben előadta, hogy a támadott megállapodást 2001. július
13-án, tekintettel annak semmis voltára felmondta.
A IV.r. alperes érdemi nyilatkozatot nem tett, míg az V.r.
alperes álláspontja szerint az érintett megállapodás a III. r. alperes
kezdeményezésére felbontásra került, így a kérelem okafogyottá vált.
A kérelem az alábbiak szerint alapos.
A fentiek indokolását megelőzően a bíróság – figyelemmel az
alperesek által előterjesztettekre – két dologra kíván rámutatni, amelyek
rögzítése a kérelem érdemi vizsgálatának előfeltétele volt. Az első a
felperesi perbeli legitimáció hiányával kapcsolatos, I.r. alperes részéről előterjesztet
eljárásjogi aggály.
A felperes a bíróság felhívására becsatolta a Fővárosi
Bíróság 9.Pk. 60.214/1995/9. sz. alatti, 2000. március 3-án jogerőre emelkedet
végzését, amellyel, mint kiemelkedően közhasznú szervezetet vették
nyilvántartásba Emellett ugyancsak becsatolta az egyesület alapszabályát, amelyből
megállapítható volt, miszerint a szervezet célja, többek között új intézmények
és szolgáltatások létrehozásának elősegítése az állami és civil szférában a
meleg közösségeknek a társadalomba való jobb integrálódása érdekében. Ezen túl
az emberi jogok védelme, amely szerint az egyesület minden közéleti
megnyilvánulásának közvetett, vagy közvetlen célja a szexuális kisebbségek
megkülönböztetése elleni küzdelem.
Ebből eredően a Pp. 48. §-a szerinti jog képességgel
rendelkezik és a PTK.
234. §-a (1) bek., valamint a PTK. 235. §-a (1) bek.
szerinti perlési előfeltételek is fennállnak. A becsatolt alapszabályból
megállapítható, hogy a felperes érintettsége az ügyben nem lehet vitás.tett
fel kétség.
A második kifogás a kérelem okafogyottságával volt kapcsolatos.
A bíróság az eljárás jelen szakaszában nem tulajdonított
relevanciát a III.r. alperes megállapodás felmondására vonatkozó
nyilatkozatának. Miután a szerződés megszűnésére vonatkozóan a többi szerződő
fél nem tett egybehangzó nyilatkozatot, a III.r. alperes egyoldalú eljárása
nem eredményezhette a szerződés megszűnését, s így a kereset okafogyottságát.
A felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelme alapjául elsődlegesen
az alkotmány 70./A.§-át hívta fel azzal, hogy az emberi szabadságjogokat
korlátozó szerződés hatályosulása közvetlenül fenyegető kárt jelent.
A hatályos magyar alkotmány szélesen értelmezi az
egyenjogúságot.
„70./A.§ (1) bek.. A Magyar Köztársaság biztosítja a
területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári
jogokat bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás,
politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni,
születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) bek. Az embereknek az (1) bek. szerinti bármilyen
hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) bek. A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását
az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
Fentiekből eredően az egyenjogúság alkotmányos elve
megtiltja, hogy az állam az állampolgárokkal szemben a jog bármely területén
diszkriminációt alkalmazzon.
Az Alkotmánybíróság 20/1999. (VI.25.) ÁB. sz. határozata
kapcsolódva a fentiekhez megerősítette, hogy az egyéb helyzet alapján nyújtott
védelem vonatkozik a szexuális irányultság miatti különbségtételre is, azaz
tiltja a szexuális orientáción alapuló diszkriminációt.
Összevetve a fentiekkel a sérelmezett megállapodást, megállapítható
volt, hogy az általánosságban, azaz jellegétől függetlenül minden olyan program
vagy műsor megtartását tiltja, amely homoszexuális jellegű. Ennek következtében
nemcsak a felvilágosító vagy tájékoztató, de a kulturális jellegű rendezvények
sem tarthatók meg azok homoszexuális volta vagy jellege miatt.
A kiegészítő megállapodás tehát ebben a formájában
kifejezetten a már hivatkozott szexuális orientáción alapuló diszkriminációt
fogalmazza meg, indokolatlanul megsértve az alkotmány 70/ A. §-a (1) be.-ben
foglaltakat.
A bíróság álláspontja szerint a fenti megállapodás
tartalmilag csak abban az esetben lehetett volna helytálló, ha a szerződő felek
ezt megelőzően kellően valószínűsítik, hogy a szigeten tartandó homoszexuális
műsorok olyan sérelmet okoznak másoknak, amelynek indokolt jogkövetkezménye
azok betiltása.
Önmagában azonban az I.r. alperes hivatkozása a fiatalkorúak
és a gyermekek egyesülési joga korlátozhatóságának alkotmányos lehetőségére a
homoszexualitással kapcsolatos egyesületeknél nem kellő alap a kirekesztő
jellegű, negatív társadalmi hozzáállás érvrendszerét megtestesítő
diszkriminatív döntésre.
Különösen nem abból az aspektusból, hogy a felperes mint
bejegyzett kiemelten közhasznú társadalmi szervezet vett volna részt a
megrendezendő homoszexuális jellegű programokban. Ehhez mérten pedig,
amennyiben az alapszabály szerinti célokat és tevékenységi kört tekintve az
abban foglaltak kimerítették az 1997. évi CLVI. Tv. (Khtv.) előírásait a
közhasznú minőséget illetően, lehetővé téve számukra egyesületként a
nyilvánosság elé lépést is, úgy indokolatlan és teljes mértékben logikátlan az
I.r. alperes érvelése.
Kétségkívül a jognak szerepe van bizonyos erkölcsi normák
épségének megőrzésében, de ez nem jelenthet olyan korlátozást, amely
összeegyeztethetetlen az alkotmányos renddel.
Ugyancsak nem jelentheti – utalva már a II.r. alperes
védekezésében foglaltakra az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatban -, hogy
hatósági úton lehetőség van rákényszeríteni a többség morális akaratát a
kisebbségre, akiknek pedig, mint egyéneknek joguk van a „mássághoz” mindaddig
amíg ezzel mások alapvető állampolgári jogait nem sértik.
Az alkotmány 67. §-a (l) és (2) bek.-ben foglaltak ilyen
módon történő értelmezése nemhogy elősegítené az alkotmányban is
megfogalmazott esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését, de méginkább felerősíti a
társadalom előítéleteit a szexuális kisebbségekkel szemben.
A Pp. 156. §-a szerinti ideiglenes intézkedés célja azonnali
jogvédelem biztosítása az időmúlás miatt utóbb már el nem hárítható jogsérelem
megelőzésére.
A felperes által előadottak, figyelemmel a becsatolt
okiratokra is kellően valószínűsítették a kérelemben foglaltakat, azaz olyan
azonnali jogvédelmet kívánó helyzet állt elő a megállapodás létrejöttével,
amelynek elhárítása a kérelmező külön méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében
szükséges.
Bár a felperes kérelmében a Pp. 156. §-a (1) bek. I.
fordulata szerint jelölte az azonnali jogvédelmet igénylő helyzetet, a bíróság
III. fordulat alapulvétele mellett döntött, figyelemmel arra, hogy az I.
fordulat értelmezése nem fedi a kérelem indokolásában előadottakat. A kérelem
jogcíme megjelölésének ebben az esetben nem volt jelentősége, miután
tartalmában egyértelműen meghatározott volt, milyen kérdésben kell a
bíróságnak döntenie.
Fentiekre tekintettel a bíróság az ideiglenes intézkedés
iránti kérelemben foglaltak teljesítését elrendelte és a támadott megállapodás
hatálybelépését felfüggesztette.
Budapest, 2001. július. 23.
Dr. Polgárné Dr. Vida Judit
bíró