2011

Háttér Közéleti Díj: Melegség és Megismerés program

A Labrisz Leszbikus Egyesület 2000-ben kezdte el Melegség és Megismerés elnevezésű iskolai programját, mely tevékenység az Európai Unió PHARE Demokrácia Projektje támogatásával indult. A hiánypótló iskolai foglalkozások, többnyire osztályfőnöki órák, megtartásához 2007-ben csatlakozott a Szimpozion Egyesület is.

A program során a két egyesület speciálisan képzett önkéntesei tartanak órát egy-egy középiskolában, felsőfokú oktatási intézményben. Két meleg felnőtt, általában egy férfi és egy nő a saját példáján keresztül mondja el a diákoknak , mit jelent a melegség a hétköznapokban, milyen nehézségekkel kell még ma is megküzdenie egy meleg fiatalnak, illetve felnőttnek. Az órák nagyrészt párbeszédek formájában zajlanak, mind az órát vezetők, mind a hallgatóság kérdéseket vetnek fel. A projekt fő célja a hiteles ismeretek bővítése. Az órákat vezetők nem a fiatalok meggyőzésére, etikai vagy vallási nézeteik megkérdőjelezésére törekednek. Céljuk – mint a projekt elnevezése is mutatja – a megismerés, egyes alapfogalmak tisztázása, s a kirívó tévhitek és előítéletek eloszlatása. A programot indulásakor politikai támadások érték (parlamenti interpellációban támadták meg például).

A lelkes önkéntesek azonban immár tíz éve folyamatosan tartják az órákat, amelyek komoly szervezőmunkát is igényelnek, mert a projekt témájával nehéz bejutni az iskolákba és a felsőfokú tanintézményekbe. A kezdetek óta több mint háromszáz órát tartottak a Melegség és Megismerés program résztvevői. Gratulálunk nekik bátor és következetes munkájukhoz! Úgy gondoljuk, olyan tevékenységet végeznek, amely a meleg közösség egyöntetű elismerésére méltó! Ezért a Háttér Társaság a Melegekért 2011-ben a Melegség és Megismerés program résztvevőinek ítélte meg Közéleti Díját.

Háttér Kulturális Díj: „Leszbikus Herstory” Projekt

Az elmúlt két év talán legfontosabb meleg témájú vállalkozását kívánjuk díjazni a kulturális díjjal. Az ún. „Oral History” módszerével élve egy kutató- és alkotócsoport állt össze, mely interjúk sorozatát készítette el 2009-ben azzal a céllal, hogy képet kaphassunk arról: hogyan is éltek a magyar leszbikusok a rendszerváltás előtt és hogyan élnek azóta.

Tizenhat leszbikus nő beszélt őszintén az interjúkat készítő Schwartz Gyöngyinek arról, hogy milyenek voltak „eltitkolt éveik”, hogyan fedezték fel identitásukat, hogyan próbálták magukat megnevezni, hogyan élték meg családi életüket, kapcsolataikat, s hogyan kapcsolódtak be a nyolcvanas években a születőben lévő melegmozgalomba. A személyes történeteknek köszönhetően a készítők tevékenyen járultak hozzá annak a tévképzetnek a lerombolásához, miszerint a rendszerváltás előtt nem is léteztek volna leszbikusok és melegek Magyarországon.

11 videóinterjúból készült – Takács Mária rendezésében – egy több nemzetközi fesztivált is megjárt dokumentumfilm, Eltitkolt évek címmel, mely a tavalyi Leszbikus Identitások Fesztiváljának is központi alkotása volt. A munka azonban itt nem ért véget. A készítők úgy döntöttek, könyv alakjában is kiadják a hazai LMBT történelem kutatása szempontjából is korszakalkotó interjúkat: így jelent meg, 2010 tavaszán a Labrisz Leszbikus Egyesület kiadásában, Borgos Anna szerkesztésében a filmmel azonos című „leszbikus herstory”.