Dübörög a Pride

Túl vagyunk a megnyitón, egyik rendezvény követi a másikat, szombaton pedig ismét felvonulás az Andrássy úton. A tavalyi, jubileumi, 20 éves Pride-on mintegy 20 ezren vonultak fel, reméljük, idén is így lesz. Itt van a megnyitó beszéd, és a programajánló.

Nagy Szilvia beszéde a Pride hivatalos megnyitóján:

"Először is, minden mai beszédmondó, fellépő, és a Pride csapat nevében arra kérlek benneteket, hogy emlékezzünk meg az Orlandoban június 12-én hajnalban történtekre. Arra a 49 emberre, akik gyűlölet-bűncselekmény áldozatai lettek. A leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer embereket a világon mindenhol éri erőszak, a szóbeli bántalmazástól egészen az életet kioltó gyűlöletbűncselekményekig. Szeretném, ha egy percet néma csendben töltenénk, a homofóbia és a transzfóbia áldozataira emlékezve. Én ma este a fociról szeretnék beszélni. Azért a fociról, mert nagyon jó focirajongónak lenni most ebben az országban. Jó focirajongónak lenni, mert aki focirajongó, az folyamatosan sikereket élhet át, mindenki vele ünnepel. Jó focirajongónak lenni, mert a focival a kormány különleges szeretettel és odafigyeléssel bánik. Ha fociról van szó, űgy tűnik, a kormányzati források kiapadhatatlanok.

Azt szeretném, ha legalább ilyen jó lenne LMBTQ embernek lenni ebben az országban. Szeretném érezni az erkölcsi támogatást.Nem szeretnék hátbaveregetést, vállon vivést, különleges bánásmódot, érinthetetlenséget. De szeretném, ha a homofóbiára és a transzfóbiára gondolva Orbán Viktornak nem szóviccek jutnának eszébe, hanem a minden embernek kijáró tisztelet. Szeretném, ha a politikai közbeszéd nem sértő, megalázó, lekezelő módon beszélne LMBTQ emberekről. Szeretném, ha a képviselőink feladatuknak megfelelően azzal foglalkoznának, hogy mindenkit legjobb tudásuk szerint, részrehajlás nélkül képviseljenek. Szeretném, ha értő fülekre találna, ha egy LMBTQ fiatalt iskolai zaklatás ér, és szeretném, ha egy bántalmazás áldozatának a hatósági eljárás során nem kellene további megaláztatást elszenvednie. Szeretném, ha nem kellene LMBTQ-barát nőgyógyászt, urulógust, pszichológust vagy más szakorvost keresnünk a Facebook-on, mert általában jó tapasztalataink vannak az egészségügyben. Szeretném, ha a keresztényi szeretet nem szelektíven lenne alkalmazva heteroszexuális, cisznemű, középosztálybeli fehér emberekre. Szeretném, ha a kormányszóvivő megemlékezne a Pride hetéről és arról, hogy milyen gazdag kultúrájú és milyen sokféle összetételű ez az ország.

Szeretném érezni a felém áradó szeretetet és az önfeledt örömöt.

Nem, nem szeretnék félelmet kelteni, mocskos buzizni, cigányozni, franciázni, erőszakosan beszólni másoknak. De szeretném, ha a Pride olyan örömünnep lehetne, mint egy focigyőzelem. Szeretném, ha nem mocskos buziznának fekete ruhába öltözött férfiak gyerekkel a nyakukban, kordont zörgetve, köveket dobálva. Szeretnék sportszerű ellentüntetőket. A mostaniak helyett kérem vissza azt a fiatalembert, aki ‘98-ban a Vörösmarty téren álldogált csendesen egy „buzi go home” felirattal. Szeretném, ha a rendőrség intézkedne, ha gyűlöletbeszédet, gyűlöletbűncselekményt, a gyülekezési jog megsértését vagy rendbontást észlel. Szeretném, ha a rendőrség a maroknyi rendzavarót kerítené körbe, és nem a békés, több tízezres felvonuló tömeget.

Szeretnék felvonulni sokezer emberrel a város közepén, szivárvány színű zászlókkal úgy, hogy a város lát engem és velem örül. Le szeretném állítani a főváros forgalmát néhány órára úgy, hogy az emberek ne elkerülni próbáljanak minket az útinformot lesve, hanem azt mondják, „olyan boldognak tűntök, én is jövök”. Szeretném, ha élőben közvetítenék, amint elhaladunk a város főbb csomópontjai mellett, magunkkal sodorva és jókedvünkkel elbűvölve az utca népét. Szeretném, ha kiszállnának az emberek az autójukból és visszaintegetnének nekünk. Szeretném, ha megállna az élet egy napra és mindenki kirakná Facebookra, hogy boldog Pride-ot mindenkinek.

Szeretném érezni a rendszer támogatását.

Nem kérek minden adóforintot LMBTQ közösségi házakra és hozzájuk közlekedő kisvasútra. De szeretném, ha a magyar kormány nem csak a külföld felé mutatna az LMBTQ közösség iránti elfogadást, hanem mi is éreznénk belőle valamit. Szeretném, ha az emberi jogi munkát végző civileket elismernék és segítenék ahelyett, hogy adminisztratív módszerekkel nehezítik mindennapi működésüket. Szeretném, ha nem gyümölcsök jutnának Orbán Viktor eszébe, ha az LMBTQ emberekre gondol,  hanem az, hogy mi mindent kell még tennie azért, hogy mindenkinek egyenlő jogokat és esélyeket biztosítson Magyarországon. Szeretném, ha bárki összeházasodhatna a szerelmével, gyerekeket vállalhatna azonos nemű párjával, ha úgy tartja kedve. Szeretném, ha nekem is járna a CSOK. Szeretném, ha senkinek nem kéne amiatt aggódnia, hogy ha vele valami történik, a párja elveszítheti a közösen nevelt gyereket, vagy az utcára kerülhet. Szeretném, ha nem a vér határozná meg a családot, hanem az összetartozás és a szeretet kölcsönös érzése, az egymás iránti tisztelet, a közösen vállalt felelősség.

Nem akarunk lejtett pályán focizni. Elegünk van az erőszak hatalmából, a csendes megszokásból, elegünk van az egyenlőtlenségből, az elnyomásból!

Orbán Viktor ma reggel azt mondta, hogy Brüsszelnek meg kell hallania az emberek hangját. Nos, Orbán Viktornak is meg kell hallania az emberek hangját. Gondoskodni fogunk róla, hogy amit mondunk, azt ő is megértse. Tartsatok velünk július 2-án a Budapest Pride Felvonuláson, mondjátok el a kérdőívünkben, hogy nektek mi a fontos, és tegyetek velünk együtt azért, hogy nekünk is nagyon jó legyen önmagunknak lenni ebben az országban."

A Pride programfüzete itt.

A Budapest Pride honlapja itt.